6 hónap

Bő 6 hónapja itt Amerikában. Most nem írom azt, hogy azóta szenvedek, mert nem akarok köpdösést és annyira már nem szenvedek, csak kicsit:)
És ma pedig megyek haza. Juhééééééj!

Kedves szurkolóknak üzenem, nem éjszakáztam, csonk nélkül be vagyok pakolva, és most is annnnnnyi időm van, hogy még ezt bepötyögöm a reptérre menetel előtt:)
Mondjuk az, hogy csonk nélkül bepakolva 2 hatalmas, megtömött böröndöt jelent.
Ahogy Bogi fogalmazott, amikor meglátta a tömérdek cuccot, ami ajándékba vettem: "nem vagy normális" :)
Kb 4 hónapig bolt közelébe sem mentem, így nem kapott el a láz. De amint betettem a lábam, ajajajajajaj!

Kollégától pedig azt kaptam meg ma, hogy nem értette mi ez a szélvihar Európában és havazás otthon, de aztán leesett neki, hogy ma repülök és kell valami izgalom :)))
Hát több bizalmat kértem és pozitív energiát!
Hát milyen már és mégis honnan veszi ezt!!! :))))

Tegnap este, a nagy rohanásban, hogy jöjjek haza pakolni, sikerült begyűjtenem egy búcsúajit, igazi mikuláscsomagot!
Rendőrbácsi adta. Nem álltam meg a stoptáblánál, azt mondja. Nem is értem!:))
Rühellem a stop táblákat, épp szidtam is, a semmi közepén...elsőnél még megálltam, de már erősen morogtam, másodiknál csak lassítottam, harmadiknál nem ott volt a kis sunyi:)
Jött utánam villogva, én meg azt hittem siet valahova:))) Úgyhogy rám kellett dörmögjön, hogy megálljak. És ezek után még az a papírfecni sem volt nálam, ami igazolja, hogy enyém a kocsi. De azért már nem bántott, csak így 20 percbe került, hogy megtaláljon a rendszerben:) De kezem a kormányon volt, nem nyúlkáltam sehova, lelövetni semmiképp sem akartam magam:)
Fizethetek előre, vagy mehetek bíróságra, ha szerintem nincs igaza. Gondolkodtam, hogy a bíróságot választom, legalább látnék egy ilyet belülről:))) És nektek is lenni megint mit olvasni.

Nah ennyi utolsó napra. Reptér. Sima út. Washington-London-Budapest-Debrecen, 4 napban. Jó lesz!:)

A nagy füzet

Nagyon kulturális napnak indult, de csak mozi és sör lett belőle, mert a Csepregi koncert elmaradt :)))

‘A nagy füzet’ című filmet vetítették, Szász János és Molnár Piroska is itt volt személyesen.

A film elég erős. Nem egy matiné előadás, és volt hogy többször is becsuktam a szemem, mert nem bírtam nézni a vásznat:)

De attól még nagyon tetszett.

És Molnár Piroska ismételten istennő a gonosz nagymama szerepben! 

“Mi nagymamának hívjuk. Ő szukafattyaknak hív minket”, csak hogy idézzek :)

A magyar nagykövetség kulturális attaséja, vagy ki a szösz tartotta a nyitó beszédet és aztán sajnos a végén a kérdéseket és válaszokat is Ő fordította. Sírtunk!:)

Ok, hogy kicsi és kopasz, erről nem tehet. De rettentően ízléstelenül is volt öltözve, és az angolja fenomenális volt. Szégyen!

És Ő a kulturális képviselője hazánknak Amerikában.

Egész este süllyedt szegény = szink (think), vagy szenk (thank), és hát a fordításban is igencsak elvesztek lényegi gondolatok, vagy néha hozzáköltött. Volt aki inkább kiment a bárba egy sörre, mert nem bírta tovább hallgatni:)

Sok magyar volt közönségben, de volt jópár amcsi is. Pár álintelektüel, de legalább eljöttek megnézni, szóval végül is nem bántom őket:) De azért látszott néha Szász János fején, h anyád:) Kb 2-3-szor elmondta, hogy nem az Ő dolga értelmezni a filmet, az Ő értelmezése a vásznon van, és hogy ez kiben milyen gondolatot indít be, azt neki nem kell kommentálnia. No ez nem ment át mindenkinek, úgyhogy pár kérdésnél szétesett a sorunk ismételten :)))

Találkoztam újabb 3 magyarral a bandából, szintén jófejek. Az a furcsa, hogy úgy kezdődnek a beszélgetések, mintha tegnap váltunk volna el, és már otthon is ősrégi cimbik lettünk volna. Érdekes. És mák:)

Páran beültünk sörözni egyet, hogy balanszba kerüljön a lelkünk azután a kemény film után, ha már nem tudtunk a Lesben áll egy cápára ugrálni. :)

Egyik srácra, Károlyra amúgy is ráfért a sör, mondjuk kire nem… (Jajaja, Ő is utálja a nevét, de nincs semmi beceneve, pedig ötleteltem már neki:) )

Belehajtottak a kocsijába, a telefonján az előfizetés nem működik, és nem tudta neki beállítani az ügyfélszolgálatos 1 órán keresztül, végül neki kellett a leírás alapján. Honnan is ismerős ez???? :) És melójában is lőttek a projectnek, amin dolgozott.

Mondom én, van valami ebben az országban, amint kiköltözik ez ember. Lehet az ivóvízbe teszik.

Zimmer feri

Azaz Casa Particular. Ez a helyi verziója a családi házaknál kivehető szobáknak. Ha nem hotel, akkor ez. Nincsenek hostelek. Elméletileg ez amolyan autentikus dolog kéne legyen, ahol együtt reggelizel a családdal, beszelgetsz velük stb. De valószínű ez is sokat változott az évek során, mert inkább már olcsó szálloda feeling kicsit simlis szállásadókkal:)
Kőkemény biznisz, mert amíg egy havi fizu max 20 cuc (kb 20 dollár) addig egy éjszaka szállás 20-25 cuc/szoba, reggeli 3-5 cuc, vacsi 8-10 cuc, szóval elég masszív pénzeket keresnek vele. Így a "hozzuk szegényeknek az olcsó pólót, csokit" kb kicsit nevetségessé is válik:)
Havanában Luis a tulaj, kb 3-4 szobát ad ki, plussz van még egy lakása, ami teljesen különálló apartman. Van takarító, kaját mókás pincérruhába öltözött alkalmazottak szolgálják fel és elvileg a nagynéni főz. A ház amúgy nagyon jópofa, van belső udvar kiülni és tele múzeális darabokkal. Luis egész jól nyomja angolul, gyógyszerész végzettségű. Ő volt a tolmácsunk az első rendőrségi napunkon. Segítőkész, de látszott, hogy kicsit a háta közepére kívánta az egész ügyet, ami mondjuk érthető, így ő is kicsit lámpa fénybe került, aztán gondolom az sose jó, itt meg főleg nem.
Megszálltunk az apartmanjában is, ott egy tünemény anyuka és az orvos lánya szolgált ki minket. Csajszi öregek otthonában dolgozik, angol so-so, de elmutogattuk amit akartunk:) Az itteni oktatás preventív és nem pedig gyogyszerközpontú, gondolhatjátok, hogy a szívemből beszélt:) Az argentin, Miguel húga idejárt orvosi egyetemre pont ezért.
Vinalesben is Luis irányításával szálltunk meg. Anieska, aki amúgy séf, tündérbogár kisfia, szeme se áll jól férj és egy húg. Szintén teljes étterem feeling, a tetőn terített asztal, és minden reggel a kérdés, hogy hogy szeretnénk a tojást illetve mit kérünk vacsira:)
Kedvesek, de itt már kicsit több a nyomás, h az ő ismerőseik szolgáltatásait vegyük igènybe, amikor a környéket akarjuk bejárni. És a végén minden szart felszámolt, úgyhogy fillérre kiszámolva adtam oda a pénzt:) Ha ő így, én is így :) Cserébe itt volt a leggázabb a zuhany. Volt egy fej a falba építve, ebből jött a forró viz, és volt egy mozgatható zuhanyrózsa, ebből a hideg. Hát izgi volt zuhanyozni:)
Trinidadi szállás szintén Luis közvetítésével. Nem egy rossz dolog ez, mert amikor megáll a busz, kicsit ijjesztő ahogy körbeállják a potenciális szállásadók, alig lehet leszállni és megy a hangos kampány. Ehhez képest minket, meg persze másokat is, mindig várnak egy táblával és a nevünkkel.
Itt egy középkorú fazon és az anyukája a szállásadó. Különálló szoba terasszal, ahol megterítenek a kajáláshoz. Szintén jó atmoszféra. A néni nagyon édes, sajna csak mutogatással kommunikálunk, és ő főz ránk. Megint sokat eszünk:)
Varadero-ban átmentünk nagyon túristába. Úgy gondoltuk legyen szálloda, mert megérdemeljük:) Nem olcsó, de all inclusive. Életemben nem voltam még all inclusive helyen, vicces hogy pont Kubában. Na de nem is olyan, mint máshol:) 1-2 csillagot le kell vonni abból amit mondanak,és túl sok hozzáadott értéke nincs az eddigi szállásokhoz képest. Enni meg úgysem lehet annyit, h értelme legyen az all inclusive-nak. Főleg ha akkor kelünk, amikor már nem adnak reggelit és akkor ebédelnénk amikor bezár az étterem:) Így mindig azt eszünk, amit épp adnak a bárban. Vagyonukból nem ettük őket ki az tuti:) A "kínai" éttermükben konkrétan ehetetlen volt a kaja, a többi sem volt nagy szám, egyedül a fahéjas mézzel a tepsiben megforgatott banán vitte a prímet. De az nagyon!:) Fene vigye, hogy a banán is más ízű, ha a fáról kerül közvetlenül az asztalra!:)
Szóval note to myself, nem való ez az all-inclusive nekem:) Megállapítottuk Saharral, hogy majd öreg korunkban max.

Trinidad

Teljes szerelem, relax és béke. Megállt az idő jó pár évtizede. Színesre festett házak, amcsi autók, tuning Moszkvicsok, üres utcák.
Ideális fotó téma:)
Az ablakok általában hatalmasak és sokszor gyönyörű rács veszi körül, hogy elválassza az utcától. Vicces, ahogy mindig mögötte állnak a nénik, kisgyerekek, kutyák, mintha be lennének zárva egy ketrecbe.
Több helyen spontán utcazenészek, egyik csoport el is kapta Sahart egy táncra:) Egy bácsi meg megkérdezte honnan való vagyok és úgy döntött hogy akkor egy Che Gevara-ról szóló dalt fog nekem énekelni:)
De a kedvencem a költő kisszekérrel,  aki megmutatta a verseit, amit a Dunáról és a különböző Duna-parti városokról írt, Szentendre, Dunaújváros. Volt verse más országról is és vágta az összes folyót, várost Európában. Kérdeztük hogy mindenhol járt-e. A mellette álló utcazenész magyarázta, hogy a képzeletében. Ez amolyan sírós élmény!
Esténként a főtéren élőzenés koncertek, valami az afrikai örökségből és természetesen salsa, fenomenális táncosokkal, akik néha csak egy idős helyi házaspár. Meg kéne már tanulni táncolni!:)
Elvileg kubai őslakosság nincs, kinyírták őket a spanyolok. Szóval mindenki valamiféle leszármazott. Rabszolgákat itt a cukornád miatt hozták be tömegével. Picit itt is le vannak nézve. Amikor egy helyen mesélte Sahar mi történt vele, rögtön jött a komment, hogy biztos fekete volt, amit a szintén ott üldögélő fekete kolléga láthatóan zokon vett.
Ismét belefutunk egy tiszta cuki angol házaspárba. Havanában egy helyen laktunk, aztán találkoztunk velük Vinalesben az utcán, itt meg a főtéri buliban. Egy bájos arcú, totál szöszi angol lány és az ő újdonsült magas indiai jóképű férje:) Voltak vagy 26 évesek! De jól viselkedtünk, sok boldogságot és gyerkőcöt kívánunk:)

Vinales

Dohány termesztés és egyébb mezőgazdaság, gyönyörű nyugis vidék. Dugig zimmer ferivel, színesre festett házak, tornácon a hintaszékkel.
Két estét is egy szálloda kertjében töltöttük, ami a hegy tetején volt, és néztük a naplementét. Ez az egyetlen szálloda  ilyen kilátással, de totál elképzelhető, h pár év és ennek annyi. Jön majd a sok befektető és építik majd a komplexumokat.
Mellesleg a holland fasziba is belefutottunk megint, aki nem volt lelkes a repülőgép vezetéstől:) Reptéren is találkoztunk, nekik egy nappal hamarabb lett csomag. Folyamatosan belefutunk ugyanazokba az emberekbe. Nem annyira nagy a sziget és nagyjából ugyanaz az útiterv. Amúgy nem is holland, hanem dán és a végére egész barátságos lett:)
Rávettek minket igazi turistás hülyeségre a szállásadóink, hogy lóháton járjuk be a völgyet. Kék-zöld folt, sérült kéz, mert az én lovam aztán semmit sem úgy csinált, ahogy jeleztem neki:)
Szóval nem voltam elájulva:)
Persze a vidék gyönyörű volt, a dohánypalánták még csak épp elültetve, nov-dec igazából a szezon.
Végignéztük a szivarkészítés proceduráját, mármint a házi verziót. Jó dumája volt a csàvónak, vettünk is tőle szivart. Valószínű vmi szart:) De azt beszéltük, hogy legalább olcsó szart:) ( Sahar már megint alkudott) Havannában mindenhol árulják, mindenkinek van rokona a szivargyárban, ami persze kamu, nagy valószínűséggel dohány helyett banánlevél vagy hasonló van benne.
Ennél a csókánál kicsit azért volt hihetőbb, mert ott nőtt a dohány mellette és a hodályban ültünk, ahol száradtak a fejünk felett a levelek:)
A megtermelt dohànylevél 90%-át le kell adják az államnak, többi marad náluk.
Az hogy milyen erős a szivar attól függ hogy milyen és mennyi levél kerül bele. A növény alját kevésbé éri  nap és eső, így az a gyengébb szivar. A levél közepén futó ér gyűjti össze a nikotin 95%-át, ez egy mozdulattal eltávolítható és nikotin mentes szivar lesz belőle. Stb, stb, stb:)
Innen utaztunk el a sziget végébe, hogy Sahar búvárkodni tudjon, gondoltam én majd snorkelingezek.
Sajna inába szállt a bátorságom, és nem mentem végül, ez a fránya víz még mindig megijjeszt. Csinálni kell ezzel valamit. Helyette maradtam a parton, próbáltam szokni a vizet, nézegettem a partra sodort gyönyörű korall darabokat és csúnyán megégtem, úgyhogy most épp szenvedek, sok pózban nem tudok aludni. Ennyit a rohadt organik naptejemről, asszem marad a hagyományos. Lehet, hogy tele káros anyaggal, de talán kevésbé káros mint szétégetni a bőrömet:)
Sahar azt mondja olyan volt a merülés, mintha akváriumban uszkàlt volna, nagyon bejött neki. Merült már nagyon sok helyen, de azt mondja továbbra is a Vörös-tenger vezet.

Van ruha- Okt. 22

3-dik nap reggel azzal fogadott a szállásadó, aki egy hatalmas pokerarc, hogy oh amúgy van egy hírem. Éjjel telefonáltak, hogy megvan a bőrönd. Mindezt teljes közönnyel:)) Kész voltunk tőle:)
Úgyhogy megint reptér, megvolt. Hát volt ugrálás:) Copa Airlines hithű alkalmazottai ugyan adták volna a napi kompenzációt, kemény 25 dollárt, de mára már trükkösen egy újabb papír előkerült aláírásra. Ő csak írjam alá, ez csak az, hogy átvettem a pénzt. Na mondom gyanús ez nekem, végül apróbetűsben csak találtam valamit angolul. Na ja, elfogadva ezt az összeget, elállunk mindenféle követelésünktől. Szép! Nem voltunk kedvesek, amikor távoztunk:))

Így hogy volt bőrönd is, tolvaj is, kicsit próbáltunk ellazulni és élvezni Havannát. Előző nap erősen agresszívba mentem át, ha valaki cuppogott egyet, minimum rámorogtam, de ha nem hagyta abba, akkor mondtam valami cifrát is :) Együttvacsiztunk Ramiékkal, a mariacsik húzták a nótánkat, de emberükre akadtak, mert 2 operaénekes is vacsizott ott, és onnantól nem volt megállás:) Kaptuk az ingyen koncertet:)
Amúgy az, hogy nincs mit enni Kubában, sajnos nem igaz:) Igencsak jókat eszünk:) Friss hal és rák főleg. Persze meg kell fizetni, mintha otthon mennénk étterembe, a mojito viszont megvan 600 Ft-ból, legrosszabb esetben is:)

A biztonság érzetünk erősen lecsökkent. Épp magunkról akartunk fotót csinálni, amikor odalépett egy srác, hogy csinálja ő? Pár másodperces arc scan, kamerát láttuk a kezében, így odaadtuk neki az enyémet:) Egy brazil srác volt, le is ragadt velünk egész délutánra, mondta is, hogy totál látszott a testkommunikációnkon a dilemma kamera ügyben:) Volt már magyar barátnője, úgyhogy Sahar ki is nevezte újabb "lover"-emnek.

Megvan a tolvaj - Okt. 21

Persze valahol kurva szarul érezzük magunkat, mert itt nem szarral gurigáznak. Azt mondják ezért a kis szarért kap vagy 5 évet.
Ma már a helyi FBI foglalkozott velünk, azt mondják számukra ez fontos ügy, mert nem jellemző és így hogy elkapták, más turistával nem fog megtörténni. Mondjuk ettől picit jobban vagyunk, de bakker 5 év!!!
És mi csak a kurva memória kártyát akartuk vissza!!! Jobban járt volna a kis szaros ha nekünk adja el, magyaráztuk mi mindenkinek az utcán, miután Sahar megkergette, h adunk pénzt èrte :)
Szóval az eset...
Megérkezve kb 24 óra elteltével, szunya, aztán séta. Úgy döntöttünk, h mindegy milyen büdösek vagyunk, itt vagyunk, örülünk, régi házak, amcsi autók! Juhéj!
Kb 2 utca séta, 10 fotó, láttuk h követ minket egy duci fekete srác. Néha mögöttünk, néha előttünk, de velünk. Abszolút nem gondoltunk semmi rosszra, addigra már hozzászoktunk, h cuppognak utánunk, beszólnak stb. Sahar még azt is feltételezte, h megfigyel minket:)) Mert ez egy olyan ország:)
Aztán egy óvatlan pillanatban, amikor épp a karján lógott a kamera, srác valahonnan előpattant, Saharnak rohant, kitépte a kamerát és rohant, Sahar meg utána, sűrű káromkodás közepette:)
Én mire kettőt pislantottam már sehol nem voltak.
Az utca amúgy tele emberekkel, nem nagyon dolgoznak, annyira kevés a fizu, hogy nem éri meg. Ugyan még csak véletlenül sem segítettek Saharnak, de nekem szívélyesen mutatták melyik irányba rohanjak Sahar után. Amúgy majdnem elkapta, csak megbotlott a flipflopban.
Mondjuk isten tudja, akkor mi lett volna.
Szóval rendőrség. Szimpla ügynek gondoltuk, kap egy papírt, felhasználja a biztosítónál és kész.
Ehelyett először felvette a jegyzőkönyvet egy külügyes, pár szót beszélt angolul (bár azt mondják mindig, h beszélnek, de ez azt jelenti, h mi nyomjuk angolul, ők meg spanyolul, közben vadul mutogatunk és próbáljuk megérteni egymást).
Egy darab papírra leírt jegyzőkönyvvel átsétáltunk egy bejáratnál ülő rendőrbácsihoz, aki megint felvette a jegyzőkönyvet ismét csak egy darab papírra.
Itt már teljesen a szállásadónk angoljára hagyatkoztunk a fordításban. Ezek után bemehettünk egy belső irodába, ahol kezdődött az egész megint. Többször leírtuk, szállásadó fordított, stb stb. Volt ugyan számítógép, de nem használták, szeretnek írni:)
Igazi időutazás.
És amit nem említettem eddig, hogy volt egy fotó a tolvajról, nyilván az én kamerámon:) Nem teljes, féloldalas csak.
Az idióta belesétált az egyik fotómba, amikor egy autót fotóztam:)
Rendőrségen vettem észre, onnantól kezdve mindenki az én gépemet fogdosta és nèzte a kèpet. Kezdtünk piszok népszerűek lenni.
Elvittek a helyszínre is és a kábelért, hogy letöltsem nekik a fotót. Mondom én hogy van számítógép:)
Innentől kezdve a beépített emberekkel, mindenki ismer mindenkit alapon már nem volt nehéz elkapni a srácot.
Úgyhogy másnap este már mehettünk megint rendőrségre, de most már azonosítani. Ekkor foglalkozott velünk az "FBI" :) Egy 40es csóka totál odáig volt tőlünk, mi meg tőle, h milyen jófej volt. Büdös szót sem értettünk egymásból, de azt hogy FBInak tituláltuk azt értette, és vigyorgott huncutul:) Sahar ki is nevezte az én "lover"-emnek:) Hozatott nekünk igazi fordítót is, aki egy nyugdíjas professzor volt perfekt némettel és angollal.
Amùgy mint a filmeken, 3 csávó elénk állítva és nekünk meg mondani kellett hányas a mienk, egymástól függetlenül, miközben rahedli rendőr vett körül minket és élvezte az egész műsort. Persze nem szoba volt tükörnek látszó fallal, hanem egy épületbe kellett a reluxán keresztül kukucskálni :) Fenomenális:)
Aztán megint mindenféle papírmunka. De végig mindenki überkedves volt.
Végén kaptunk hazaszállítást, de mi úriasan más címet mondtunk be, mintha taxiban ülnénk:) Ugyanis már rég a szállodában kellett volna lennünk, ahova aznap este érkeztek Ramiék, mert ugye kicsi a világ:)

Büdösen

Azt hiszem végleg elpártolt mellőlem a szerencse.
Itt ülünk a reptéri irodában, 3-dik napja ugyanabban a ruhában és csak azért kaptunk bármilyen infót mert sirógörcs közepette, kiabálva követeltük.
Én vagyok a bőgőmasina, Sahar maradt a kiabálásnál. Mondták, ránk hívják a securityt, mondtuk hajrá, ekkor hirtelen megtanultak angolul és végre adtak információt, sőt kompenzáció is be van ígérve.
Igazából ugyanabban a ruhában izzadni 30-40 fokban szappan, izzadtság gátló nélkül pár dologra megtanít.
Tanulság #1 Máskor egy kézipoggyász is elég és majd hozzágondolom, h elvesztett a csomag és másnak is ezt adom elő magyarázatként a szagokra és ugyanarra a ruhára minden fotón.
Tanulság #2 3 nap után nem érzem a saját szagom, lehet beindult az öntisztulás.
Tanulság #3 Rohadtul leegyszerűsödik a 'mit vegyek fel' kérdés, és beleszarsz hogy nézel ki amikor besétálsz egy bárba, csak adjanak piát!
Tanulság #4 Síró nő látványa még a kubai katonákra is hatással van, de a perzsa + magyar virtus is kapukat nyit meg.

Persze gondolhatjátok, hogy ennyit bír csak idegileg, mit hisztiznek, csak büdösek.
No meg eltöltöttünk már fél napot a rendőrséggel, miután Sahart megtámadták az utcán és elragadták a fényképezőjét tegnap.
És hát gőzöm nincs, hogy ment anno nálunk egy ilyen procedúra, de ezt a bürokráciát, butaságot és szigorúan csak a saját nyelvükön. Mi is ilyenek voltunk?

Amúgy persze totál lelkiismeretet furdalásom van. Úgy tűnik hoztam magammal ezt az amcsi átkot.
És persze azóta a komfort érzetünk is oda, ezek után mondhatják nekünk, hogy ilyen sose történik és tök biztonságos. A f.szt, hogy finoman fogalmazzak!
Amúgy kicsit már röhögünk, de még nem annyira:)

A panamai kaland - Okt. 20

Mert ugye mindig történik valami:)
Saharral egymást okoljuk:)
Ő már egy bő hónapja utazgat és minden rendben volt, szóval szerinte én hoztam magammal az amcsi balszerencsém:)
Szerintem meg az ő hibája, mert 1 napja hajtogatja, hogy mennyire tetszik neki itt és nem akar elmenni:)

Szóval az egész reptér lebénult Panamában, leállt a kommunikációs rendszer vagy valami ilyesmi.
Alapvetően van egy olyan érzésünk hogy nem nagyon szállnak ma fel, de hivatalosan nem töröltek egy járatot sem, csak 2 óránként kiírnak egy 2 órával későbbi indulást, de érdekes módon az összes gép ugyanakkor fog felszállni :)
Kaptunk 10 dollárt eledelre, azt mondják, ha maradunk vacsira is, esetleg kapunk még 10 dollárt:)
Sahar már leszedte minden dolgozó fejét (mert még a késésről sem akarnak hivatalos papírt adni), átvette a szót tőlem, azt mondja túl kedves vagyok :)))
Asszem valamikor bevehettem a Buddha tablettámat:)

15:30: Mély állomba szenderülök épp, kb 2mp-re, amikor Sahar ébreszt, h nincs kiirva többé a gépünk. Én kb mintha atombomba robbant volna mellettem, olyan szívdobogva ébredek. Soha többet nem láttuk viszont a járatot a táblán.
15:40: Átküldtek a reptér végébe, h majd 5-kor bejelentés, de amúgy 6-kor megy a gép onnan. Mondtam is h azért küldtek el messzire, h szétszórják az embereket, h amikor bejelentik, h minden járat törölve, ne egy emberként támadjunk.
18:00 Már én is káromkodom. Felszívódhatott a Buddha tabletta addigra.
18:10 Közölték,h a mienk törölve, este 10 vagy hajnali 3 az opciók. Addigra már mindenki anyázott. Pont elől értetlenkedtem angolul, úgyhogy pole pozícióból indultam a jegyekért. Először 10 percig ordibált a légikisasszony, h álljunk egymás mögé sorba, aztán 20 perc volt, h a boarding pass nyomtatót feltöltse papírral. Közben oldódott a hangulat, amikor egy vak srácnak segítve, kérdezték tőle, h mi a gond, és mondta hogy most már nagyon rá akar gyùjtani:)) Erre mindenki replikázott,  hogy az most ránk is ránk férne.
És közben elkezdett szakadni az eső, de istenesen, dörgéssel villámlással. Akkor éreztük h itt még nincs vége.
19:00: a 10 órás gépre felkerültünk ès kaptunk megint 10 dollárt:)
20:15 Japcsi csaj bealudva ül velünk szemben, cuccai szanaszét. Van akinek van őrzőangyala, gondoltuk. Megjelent a barinője, akkor megnyugodtunk, felébresztette, letette mellé a saját cuccait is, aztán elment, mire a csaj abban a percben visszaaludt, mi pedig röhögö görcsöt kaptunk:)
21:30: mellettünk kedélyesen kártyázgatnak, bekapcsolták a zenét is. Kezd mindenki túljutni a holt ponton, hatalmas hahotázások mindenhonnan.
21:50: mindenki felugrik, persze spanyol a szöveg, és elindulnak egy másik kapuhoz. Le akarunk ülni megint, de egy gondosan össze csomagolt pelenka állja utunkat. Megint nagyon röhögünk kínunkban.
22:25 Személyzet: tudja hölgyem ma volt egy kis probléma a reptéren, mondom tééééényleg, most hallok róla először. Újabb probléma: Van gép de nincs személyzet:))) Nagyon röhögök. Győzködünk egy holland csávót h vezesse Ő. Mi felszolgáljuk a piát:) nem nevet:)
22:40 kérdezi tőlünk egy kiscsaj, h melyik járatra várunk, kérdezzük mióta vár, fuuu már régóta, este 6-kor ment volna a gépe. Gyenge próbálkozás volt a sajnálatunk kivívására. Nem voltunk túl megértőek:)
23:10: tömeget sikerült lenyugtatni, megoldás még nincs. Azt gondolom gondoljátok, h a csomagjainkról már rég lemondtunk. Persze ez is Sahar hibája, mert reggel mondta h tegyek váltás ruhát a kézibe. Rossz gondolatokat küldtünk ki:) Kicsit Tom Hanks filmben érzem magam, sose jutok ki erről a reptérről:) kezdek tök büdös lenni:)
23:20 Valaminek nagyon örülünk, taps stb. Amúgy egész nap minden gèp indulását taps köszöntötte.
23:36 Megint nagyon tapsolunk.
23:50 Mintha szállnának befelé.
0:11 Kiabálok épp, mi vagyunk a vesztesek a játékban. Kisebb gépet hoztak és az én 33D ülésem nem játszik ma.
0:40 Kiabálok, nagyon
0:45 Gépen ülünk, úgy hogy meg sem nézték az útlevelem. Jézus, hol lehetnek a csomagok!?!?!?
4:10 Átjöttem a határon, Sahar sehol, már remeg a kezem az idegtől. No problem, your friend, 5 minutes. Aztán 10 perc után jön vigyorogva. Kicsit sok volt a határőrnek, h iráni származású, német útlevél, amit Abu Dabiban állítottak ki, úgyhogy meginterjuvolták.
4:20 csomagok sehol.
5:20 Öreg ronda nő igazi Luis Vutton táskával már megint előre vetette magát. Repcsire is feltették, minden dolgozót megpuszilt érte. Ugyan visszatért Buddha, de azért meg tudnám ütni.
5:50 Reklamáció felvéve, itt amúgy 7 óra lesz, visszatértem az Amcsi időzónába. Kint még sötét. Taxi száguld. Az utca tele a régi amcsi autókkal. Omladozó színes házak, mintha egy filmben lennénk.
Kerek 24 órával az ébredésünk után ágyban is voltunk:)

Represent Represent Cuba, hey mi musica

Fiúk, lányok, elzúztam nyaralni :)))))))))))))))
Nem túlságosan korszerű az ország, szóval majd jelentkezem, ahogy tudom.
Elvileg emailt fogok tudni írni, wifi nem fog működni, szóval ilyen, viber stb izéken nem leszek elérhető. Magyar mobilom él. Csak úgy mondom:)
Természetesen ahogy szoktam, minden elhatározás ellenére, megint bent ültem a melóban 8-ig, úgyhogy még most se vagyok bepakolva, és kezd világosodni:)
Csak itt ugye nem mondhatom, h amit itthon hagytam, arra ott a master card. Sőt még útitársam is leadta a rendelést, hogy miket vigyek utána:)) Hehe.
Jó kis időutazás lesz. Van egy csomó cucc nálam, amit "borravalónak" szánunk, csokik, rágó, pólók, olyasmi amihez a helyiek nem igazán jutnak hozzá.
Első megálló Panama, mert ezen keresztül lehet csak repülni. Ugyebár az itteniekkel továbbra sincsenek nagy barátságban. Ehhez képest örülhetek, hogy a vízumot el tudtam innen intézni. 
Az az igazi szocreál élmény volt. A volt Csehszlovák nagykövetség beton épületében működik valamiféle kubai megbízott, Cuban Interest Section....le se tudom fordítani...kubai érdeklődési körzet:)). Egy büdös szót nem beszéltek angolul, kézzel, lábbal kiderült, hogy kell egy fotó, ami találtam a pénztárcámban, és 50 dollár a vízumra.
Node nem ám készpénz, csekk vagy bankkártya. Kérdezhetitek, hogy akkor mi a szar.
Money order...bemész a CVS-be, ami egy 24/7 bolt, amiben van minden ami kellhet, a sörtől a gyógyszerig, adsz nekik pénzt, és ők adnak egy csekkszerűt. Na ez kellett nekik.
Szóval futhattam egy kört. A nyomtatványt sem sikerült úgy kitöltenem, hogy a bácsi megértse, de akkor már volt bent egy kubai lány ügyintézni, aki beszélt angolul. Tök jó fej csaj volt amúgy, New Yorkban él, festőféle lehet.
Bácsi amúgy jófej volt, mert oroszul is próbálkozott...hát igen, azoknak az időknek nálunk már vége :)
Szóval Panama első körben, megyek megnézem az olajhajókat, ahogy átzúznak a csatornán. Szóval igazából tanulmányi kirándulás lesz:)

Megyek haza

Na mondjuk ez nem meglepő hír, csak gondoltam megosztom a közérdekű rovatban, hogy mikor rendelek otthon.
Angliai olvasóim már tudják, hogy December 7-ét velük töltöm.
Magyar olvasóimnak pedig jelentem, hogy december 8-án landolok este fél6 tájékán és biza jól esne a lelkemnek, ha valaki várna:)
Az még egy kicsit képlékeny, hogy mikor hol leszek, de a vége az dec 22.
Előre is bocsi, de biztos, h nem fog beleférni a mindenkit meglátogassak, és ott töltsek egy napot, ahogy egy páran már írtátok:). De biztos hirdetek meg közös találkozásokat, ahova remélem el tudtok jönni. 
Egy tuti, hogy lesz a Kadarkában. És mondjuk egy ebéd a Mákban. Hehe :)

Magyarok!!!!

Találtam magyarokat!!!! :)
Persze megint kicsi a világ!
Gee, egyetemi haver, élt errefelé 1 évet, és Ő ajánlotta, hogy majd összeereszt emberekkel. Meg is tette. Vannak köztük amcsik, velük még csak levelet váltottam. És volt 3 magyar, akik az IMF-nél dolgoznak. 
Mondjuk figyelmeztethetett volna, hogy az IMF-nek a kormány által delegált részében, akkor talán a nyitó mondatom kevésbé kormányellenes lett volna :))
Anyway!:)
Szóval a "magyar komány megbízásból vagyok itt, hogy képviseljem a magyar érdekeket és én nem annak a rossz IMF-nek dolgozom, aki Magyarországon járt" srác mondta, hogy van minden hónapban magyar happy hour egy pub-ban, úgyhogy csatlakoztam hozzá. 
A nyitó mondatom "nem gondolom őket rossz IMF-nek" után kicsit éreztem, hogy a közös hullámhosszt máris elvesztettük, úgyhogy igyekeztem másokkal is ismerkedni.
Szerintem lesz belőlük szociológia tanulmány majd legközelebb. 
Egyelőre a kedvencem Frici, hihi Frici, akinek rettentően szar poénjai vannak, de Ő iszonyatosan, hihihi jól szórakozik rajtuk, Te pedig belül meghalsz, mert nem akarsz hangosan felröhögni, ahogy hihihi Frici nevet:)
2 lánnyal elegyedtem jobban szóba, Debreceni Egyetem, biológus szak, egyidőben velem. Kicsi a világ #1.
Kérdezték mizu, mondom nem barátságos népség ez az amcsi, és brühühü egyedül vagyok. Mondták üdv a klubban, itt a számunk.
Ők egy NIH (National Institutes of Health) nevű szervezetnek dolgoznak, sokan magyarok. Rendszerint biológusok és kutatnak. És sokat lógnak együtt, meg még pár másféle külföldivel. Úgyhogy be is fogadtak a bandába, mentem velük 2 nap múlva tengerpartra. 1 francia, 1 marokkói, 6 felnőtt magyar és 1 bébi magyar:)
Merthogy október 6-án 31 fok volt, bocsika:) Szét is égtem, mert ugye hülye szőkét először éri a nap az idén, és nem keni magát naptejjel.
Csuda jó volt ám, mert elkaptunk egy delfin rajt, és csak jöttek, jöttek, ugráltak, egész közel a parthoz. Fúúúúúúú!!!!
Egész jó a klikk a többiekkel, egész nap sokat röhögtünk. Volt még egy debreceni, persze Tágos volt, és mellesleg a húga a kollégám (Exxonos berkeknek, Pitti) öccsének a felesége, és tudtam az egész házasság sztoriról, és cseréltük a közös ismerősök neveit:) Kicsi a világ #2.

Szóval rögtön jobb lett a kedvem :) Ami azért ironikus. 

Tanulság #1: Magyarok mindenhol vannak, és sokszor jófejek is
Tanulság #2: És Tágos is van mindenhol
Tanulság #3: Úgy tűnik az amcsik nem barátkozósak, szóval nem veszem magamra
Tanulság #4: Lesz magyar autószerelőm!!!!!!! :)


 

Autó - Második forduló

Csak, hogy történjen valami! :) Shit happens, ahogy Dávidtól tanultam az új USA mantránkat.
Pedig eskü, h a bostoni kirándulásomról akartam írni következőleg, mert ott semmi sem történt, minden gyanúsan simán ment.

És én még naivan azt hittem, hogy visszatért a szerencsém :)

Kis piros a kerek 1 hónapos fordulónkon meglepett egy piros, villogó felkiáltó jellel és Transmission Malfunction, azaz váltóhiba üzenettel. Hazagurultam vele, de érezhetően inkább visszafelé akart menni, mint előre, szóval nagyon nehezen váltott feljebb.

Hagytam este aludni, reggel kedves hangon, becézve közelítettem meg, de a hisztis picsa újrakezdte, sőt egy állandó sárga motorjelet is kaptam mellé!

Előző este google barátom segítségével már okosodtam, és a sok fórum alapján látszott, hogy ez valami típus hiba, amit a Ford sem akart elismerni sokáig, de elvileg már javítgatják, bár sokak szerint utána csak rosszabb lesz. Nacccccccerű!! Jó hogy ilyeneket azután olvas az ember, miután megvette. De hát a fene gondolta, hogy egy másfél éves kocsinál bármi gond lehet.

Szóval szerviz, elmagyaráz, említ, hogy neten már olvastam a bajról, szerelő csak bólint, igen áll bent egy ugyanilyen. Ok, akkor szőkének már nem néznek. Kuplung vagy sebességérzékelő szerinte. Második lett a nyertes, kicserélték, és 5! nap múlva mehettem is érte. Addig volt kölcsönbe egy kolléga-autó. Gondolhatjátok, mint a hímes tojást úgy vezettem, szerencseszériám után.

Elvileg az autó jó, semmi nem villog rajta, de nem vált úgy mint előtte. Ezt most vagy bebeszélem...de nem valószínű...szóval fogok én még kis pirosról írni :) Node küldjünk neki pozitív energiát!!! És itt van róla egy kép is, h lássátok kiről beszélek.

Tanulság megint kell legyen:

1. Lehet szereznem kell valami vajákos asszonyt, hogy ráolvasson a kocsira, vagy lehet inkább rám kéne :)
2. Soha a büdös életbe nem veszek automata váltós kocsit többet!!!
3. De olyan szép piros!!!! :)

Email próba

Update****** Kaptam levelet a bejegyzésről, úgyhogy lehet előfizetni az újságra az alább leírt módon, és követni amit ott utasítgatnak.
**********************************************************************************************************
Nem annyira értek még ehhez a blog dologhoz, de páran kérdeztétek, hogy valahogy nem-e kaphattok értesítést, ha írok újat. 
Úgyhogy most ez egy próba, ha kapok róla értesítést, akkor működik a lap alján található funkció, azaz emailcím hozzáadása. (Follow by email) 
Amúgy nektek is sokkal kisebb betűvel látszik a blog? Vagy csak én állítottam el valamit?? Grrr, technika.

Az autó

Alapvetően a vezetésről akartam írni a következő bejegyzést, de az élet mindig produkál valami jobbat :)
Pont ma hallottam a rádióban, hogy elkészült a listája a legrosszabbul vezető városoknak Amerikában és Washington vezeti, így érthetitek rögtön, hogy miért is akartam erről írni először :)
Node majd legközelebb!
Azt hittem a kis piros csoda megvételével elindul a nyerő szériám, nem gondoltam, hogy felteszi még az i-re a pontot:)

Péntek este leautóztam New Yorkba, illetve hát fel. 
Rámfért végre valami kikapcsolódás, bár így is két telefon volt nálam extrában, mert 2 kollegát is helyettesítettem a hétvégén. Ezt csak ideszúrtam, mert kapok néha otthonról olyan leveleket, hogy nekem ez az egész egy nyaralás. Finoman szólva szét szoktam akadni ezen, hiszen napi 12-14 órában nyomom, és legtöbbször azt sem tudom milyen kint az időjárás, mert a mélygarázsból az irodába, onnan a mélygarázsba, aztán a lakásba megyek :)
Szóval jött otthonról egy kollegina, Zsófi, vele mentem, és Dávidnál szálltunk meg, Anna barátném nagy barátja és mellesleg közgés volt.
Hosszú ecsetelés helyett a lényeg, egész napi New Yorki csatangolás után arra mentünk vissza Dávidhoz, hogy kocsinak hűlt helye. Hát nem kívánom azokat a perceket vissza, amíg úgy volt, hogy akkor ezt baszki ellopták!
Dávid a zuhany alól lépett ki, amikor 2 lesokkolt csaj nekiszegezte, hogy hol az autó. Valahol kicsit reméltük, hogy csak arrébb állt vele:) De az arcából láttuk, hogy nem igazán:)
Ekkor volt az, hogy ledőltem a földre, sírva fakadtam, hogy elegem van, és hazaköltözöm ebből a kurva országból.
Ennél már csak az volt viccesebb, hogy ők ketten kirohantak az utcára megnézni, hogy hátha csak máshol áll :) Lássuk be nem sok esélye van, h valaki arrébb toljon egy autót:)
Dávid viszont ráripakodott a kint lebzselő, angolul nem igazán beszélő, általa pakisztáninak titulált szomszédra, hogy HOL AZ AUTÓ??!! :)
(Amúgy most találkozott kb először a szomszéddal:) )
Az öreg annyit tudott mondani, h police, police. Úgyhogy megnyugodva jöttek vissza, h "csak" a rendőr vitte el :)
Pedig reggel direkt hátrébb tolattam, h nem álljak a tűzcsap közelében. Persze utánaolvastunk, hogy 15 láb, azaz 4.5 méter kellett volna. Nah mondjuk az tutira nem volt meg :)
Rendőrség, száz telefon, meglett. A rendszerben. Mert persze a lerakat már zárva volt este 10kor, és másnap is, csak hogy még jobb legyen:) Mi meg ugye még aznap vissza akartunk menni DC-be. 
Vasárnap azért megnéztük hol a hely, hátha. Hát mint a filmeken, a város kietlen szélén, a felette futó hidak dübörgése alatt, a temető mellett, régi gyártelepek árnyékában, ahol a madár se jár :)
Vasárnap visszabuszozás DCbe. Dávid hív, hogy bezárta a bérelt autó kulcsát a csomagtartóba. Ekkor már sírtunk a röhögéstől, de már előző este is:)
Azzal vigasztal, hogy valami oknál fogva, mindenki szétesik, amikor kiköltözik, úgyhogy ebből produkáltunk egy hétvégét együtt is.
Hétfőn melóból elkéredzkedés, buszra fel, és másfél órás csúszással sötétedésre meg is érkeztem. Dávid jött velem, hál' isten! Bár szerencsétlent egy az egyben kizavarták a telepről, a sötét utcára, mondván, h csak a tulaj jöhet be :)
Utólag mondta, h azért jelezte a rendőrnek, hogy ez nevetséges:) Nah mondom, bakker, elvittek volna bilincsben, mehettem volna letenni az óvadékot :)
Kocsit épségben megkaptam, 200 dollárért cserébe. Szerintünk 0 lábra álltam a tűzcsaptól. Nah most ezzel hogy szálljak vitába:) Legközelebb bárhol megállok, lefotózzam?:)
Azért még egy kört futottam, mert valahol menet közben az ájfón tokostól, benne a hitelkártyával eltűnt. Bent hagytam a rendőr autójában, aki vitt az enyémhez, mert miért is ne :)
Ekkor már megint nagyon röhögtünk :)
Ezek után még visszaautóztam DCbe (csak h képben legyetek szerény 4.5-5 óra), hajnali 3-ra meg is érkeztem alapvetően az őrangyalomnak köszönhetően, mert volt párszor mikroalvás vezetés közben. Nagyon durva volt.
Aztán még kiküldtem egy riportot, 4-re ágyban is voltam, a mai napot vegetatív üzemmódban lenyomtam.

A buszon amúgy kifogtam egy óriásdarab feka csávót, aki tiszta hangosan hallgatta a zenét. Amikor kértem, h kicsit halkítsa le, akkor nyilván nem tette, de amikor egy srác is kérte, akkor eldurrant az agya, és igazi ordibálós, verekedős hangulat lett. Mondta is a srácnak, hogy őt már megüti, mert Ő pasi. Nekem meg, hogyha nem tetszik miért nem jövök autóval. Na gondoltam, ebbe most ne menjünk bele :)
Ezek után minél kisebbre igyekeztem összehúzni magam, hogy ki ne húzzam a gyufát. Főleg miután végighallgattam, hogy valami csajnak magyarázza a telefonban, hogy de úgy volt, hogy visszafogadsz mielőtt a börtönbe mentem. :)

Tanulság most is van.
Tanulság #1: New Yorkba kocsival nem
Tanulság #2: Kocsiba mérőszalag
Tanulság #3: Nagy darab, börtönviselt bácsikkal nem beszélgetünk
Tanulság #4: Van az a pont, ami után már csak röhögni lehet

Most éppen Amerika történik velem

Telnek a hetek, semmi életjel vagy nem sok, és jön a sok panasz:)
Szóval igyekszem-igyekszem, bár nem voltam valami verőfényes jókedvemben, talán ez is az oka, hogy nem írogattam.
No meg az állandó fáradtság, ügyintézés, rohangászás, melóban csücsülés.

Első bejegyzés is inkább arról szól, hogy miért van ki a tököm, és ha könyvet kellene írnom egyszer erről, miért lenne az a címe, hogy "ide ne gyere!" vagy valami hasonló barátságos:)
Kicsit már kezd előjönni az ironikus énem, de egyelőre még nem látom, hogy mit fogok én itt tudni szeretni és hogy egyáltalán mi értelme van ennek az országnak:)

Szóval, hogy mi a bajom??!
Igazából az, hogy minden olyan mint a gyors kaja. Nincs minőség, felületes megoldások vannak, de persze minden hatalmas és fantasztikus, "awesome", ahogy ők mondják.
Semmi sem működik úgy, mint otthon, ami turistaként sosem zavar, de most hogy a bőrömön érzem nap mint nap, felhúzom magam. Tudom-tudom! Semmi értelme, egyedül nem fogom megreformálni a rendszert:) De azért egy-két dolog totál szívás.

Az egész mizéria kb 2 hete kezdődött, addig csak a rohangászás, lakáskeresés, meló...de ezek majd külön bejegyzésben.
Költöztem ki a lakásból, hogy felújítsák, mielőtt végleg beköltözöm és megérkeznek a bútoraim.

Megrázott az áram. 
Felújítás itt kosz lefestése és amúgy semmi szakértelem, mint sehol másutt.
Takarító #1 takarítás helyett vitt mindent, amit a lakásban hagytam, wc papírtól a tisztítószereken keresztül a zuhanyfüggönyig. Nyilván a pia miatt voltam a legidegesebb:)
Takarító #2 még egy nedves ruhát sem vehetett elő. Ügynök szerint lakás kétszer!! takarítva, szóval nyilván velem van a baj. 
Költöztetők jöttek, nem pakoltak, ágyat nagy nehezen összeszerelték. Hosszú lenne kifejteni, de a sok szar, a meló, a stressz, a minden miatt, amikor ezek itt bunkóztak, h nincs benne az árban, akkor összeomlottam, és sírógörcs lett a vége. Meg hogy az ágyat mégis összeszerelték. Azért másnap nyilván kimásoltam a kurva policy-t a költöztetős embernek, hogy nincs benne b+, akkor persze már really sorry volt, én meg kb elküldtem melegebbre.
És ezután jött az Ikea, egy összeszerelten megvett, általuk szanaszét baszott kanapéval, akkor már nem sírtam, csak visszaküldtem. Ez is megér majd egy bővebb kifejtést amúgy. Azt, hogy egy darabot meg sem kaptam, akkor még észre sem vettem :)
Másnap hívott a kolléga, hogy meghalt a főni otthon, egyszercsakhirtelen, úgyhogy teljes KO voltam pár napra. És nagyon haza akartam menni!
Aztán még a bérelt kocsit is meghúztam. 
És végigbőgtem még egy napot egy itteni, barátnak hitt, kolléga miatt, aki, vagy hát igazából a felesége úgy megbántott, hogy a fal adta a másikat.
Ezek után már Stefán lelkisegélyszolgálat volt zömmel hüppögő Gabóval, aki az "egyedülvagyok-kicsivagyok-éhes vagyok-segítsetekVuknakakisrókának" életérzésben forgatta magát.
De amúgy tényleg döbbenetes élmény volt, hogy mennyire egyedül vagyok itt, és ezen ugyan hisztizhetek tovább, de valahogy muszáj összekaparnom magam és megoldani. 
Mint amikor nekiindultam este 8-kor, másnaposan, egyedül, autóval Németországnak. Prágánál már éreztem, hogy ez nem volt jó ötlet, de hisztizni nem sok értelme volt, és vissza ugyanannyi volt mint oda.
És azt is én akartam :)
Think what you wish for! Ahogy ezek itt mondanák.

Azóta még a fejemre esett a karnis, amit szakértő felújítók a telefonos segítségem mellett ügyesen felszereltek. 
De vettem egy piros autót, most már rendbe kell jöjjenek a dolgok, a béka segge után csak felfelé lehet.

Tanulság #1 Ha megráz az áram, az lehet egy intő jel, főleg egy lakás esetén, ahova épp költözni szeretnél.
Tanulság #2 Sose többet ne költözzek Amerikába!!!
Tanulság #3 Imába az internet feltalálójának a nevét és kurvára hiányoztok!
Tanulság #4 Abba kéne már hagynom a csúnya beszédet:)