Telnek a hetek, semmi életjel vagy nem sok, és jön a sok panasz:)
Szóval igyekszem-igyekszem, bár nem voltam valami verőfényes jókedvemben, talán ez is az oka, hogy nem írogattam.
No meg az állandó fáradtság, ügyintézés, rohangászás, melóban csücsülés.
Első bejegyzés is inkább arról szól, hogy miért van ki a tököm, és ha könyvet kellene írnom egyszer erről, miért lenne az a címe, hogy "ide ne gyere!" vagy valami hasonló barátságos:)
Kicsit már kezd előjönni az ironikus énem, de egyelőre még nem látom, hogy mit fogok én itt tudni szeretni és hogy egyáltalán mi értelme van ennek az országnak:)
Szóval, hogy mi a bajom??!
Igazából az, hogy minden olyan mint a gyors kaja. Nincs minőség, felületes megoldások vannak, de persze minden hatalmas és fantasztikus, "awesome", ahogy ők mondják.
Semmi sem működik úgy, mint otthon, ami turistaként sosem zavar, de most hogy a bőrömön érzem nap mint nap, felhúzom magam. Tudom-tudom! Semmi értelme, egyedül nem fogom megreformálni a rendszert:) De azért egy-két dolog totál szívás.
Az egész mizéria kb 2 hete kezdődött, addig csak a rohangászás, lakáskeresés, meló...de ezek majd külön bejegyzésben.
Költöztem ki a lakásból, hogy felújítsák, mielőtt végleg beköltözöm és megérkeznek a bútoraim.
Megrázott az áram.
Felújítás itt kosz lefestése és amúgy semmi szakértelem, mint sehol másutt.
Takarító #1 takarítás helyett vitt mindent, amit a lakásban hagytam, wc papírtól a tisztítószereken keresztül a zuhanyfüggönyig. Nyilván a pia miatt voltam a legidegesebb:)
Takarító #2 még egy nedves ruhát sem vehetett elő. Ügynök szerint lakás kétszer!! takarítva, szóval nyilván velem van a baj.
Költöztetők jöttek, nem pakoltak, ágyat nagy nehezen összeszerelték. Hosszú lenne kifejteni, de a sok szar, a meló, a stressz, a minden miatt, amikor ezek itt bunkóztak, h nincs benne az árban, akkor összeomlottam, és sírógörcs lett a vége. Meg hogy az ágyat mégis összeszerelték. Azért másnap nyilván kimásoltam a kurva policy-t a költöztetős embernek, hogy nincs benne b+, akkor persze már really sorry volt, én meg kb elküldtem melegebbre.
És ezután jött az Ikea, egy összeszerelten megvett, általuk szanaszét baszott kanapéval, akkor már nem sírtam, csak visszaküldtem. Ez is megér majd egy bővebb kifejtést amúgy. Azt, hogy egy darabot meg sem kaptam, akkor még észre sem vettem :)
Másnap hívott a kolléga, hogy meghalt a főni otthon, egyszercsakhirtelen, úgyhogy teljes KO voltam pár napra. És nagyon haza akartam menni!
Aztán még a bérelt kocsit is meghúztam.
És végigbőgtem még egy napot egy itteni, barátnak hitt, kolléga miatt, aki, vagy hát igazából a felesége úgy megbántott, hogy a fal adta a másikat.
Ezek után már Stefán lelkisegélyszolgálat volt zömmel hüppögő Gabóval, aki az "egyedülvagyok-kicsivagyok-éhes vagyok-segítsetekVuknakakisrókának" életérzésben forgatta magát.
De amúgy tényleg döbbenetes élmény volt, hogy mennyire egyedül vagyok itt, és ezen ugyan hisztizhetek tovább, de valahogy muszáj összekaparnom magam és megoldani.
Mint amikor nekiindultam este 8-kor, másnaposan, egyedül, autóval Németországnak. Prágánál már éreztem, hogy ez nem volt jó ötlet, de hisztizni nem sok értelme volt, és vissza ugyanannyi volt mint oda.
És azt is én akartam :)
Think what you wish for! Ahogy ezek itt mondanák.
Azóta még a fejemre esett a karnis, amit szakértő felújítók a telefonos segítségem mellett ügyesen felszereltek.
De vettem egy piros autót, most már rendbe kell jöjjenek a dolgok, a béka segge után csak felfelé lehet.
Tanulság #1 Ha megráz az áram, az lehet egy intő jel, főleg egy lakás esetén, ahova épp költözni szeretnél.
Tanulság #2 Sose többet ne költözzek Amerikába!!!
Tanulság #3 Imába az internet feltalálójának a nevét és kurvára hiányoztok!
Tanulság #4 Abba kéne már hagynom a csúnya beszédet:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése