Büdösen

Azt hiszem végleg elpártolt mellőlem a szerencse.
Itt ülünk a reptéri irodában, 3-dik napja ugyanabban a ruhában és csak azért kaptunk bármilyen infót mert sirógörcs közepette, kiabálva követeltük.
Én vagyok a bőgőmasina, Sahar maradt a kiabálásnál. Mondták, ránk hívják a securityt, mondtuk hajrá, ekkor hirtelen megtanultak angolul és végre adtak információt, sőt kompenzáció is be van ígérve.
Igazából ugyanabban a ruhában izzadni 30-40 fokban szappan, izzadtság gátló nélkül pár dologra megtanít.
Tanulság #1 Máskor egy kézipoggyász is elég és majd hozzágondolom, h elvesztett a csomag és másnak is ezt adom elő magyarázatként a szagokra és ugyanarra a ruhára minden fotón.
Tanulság #2 3 nap után nem érzem a saját szagom, lehet beindult az öntisztulás.
Tanulság #3 Rohadtul leegyszerűsödik a 'mit vegyek fel' kérdés, és beleszarsz hogy nézel ki amikor besétálsz egy bárba, csak adjanak piát!
Tanulság #4 Síró nő látványa még a kubai katonákra is hatással van, de a perzsa + magyar virtus is kapukat nyit meg.

Persze gondolhatjátok, hogy ennyit bír csak idegileg, mit hisztiznek, csak büdösek.
No meg eltöltöttünk már fél napot a rendőrséggel, miután Sahart megtámadták az utcán és elragadták a fényképezőjét tegnap.
És hát gőzöm nincs, hogy ment anno nálunk egy ilyen procedúra, de ezt a bürokráciát, butaságot és szigorúan csak a saját nyelvükön. Mi is ilyenek voltunk?

Amúgy persze totál lelkiismeretet furdalásom van. Úgy tűnik hoztam magammal ezt az amcsi átkot.
És persze azóta a komfort érzetünk is oda, ezek után mondhatják nekünk, hogy ilyen sose történik és tök biztonságos. A f.szt, hogy finoman fogalmazzak!
Amúgy kicsit már röhögünk, de még nem annyira:)