Amcsi furcsaságok - A lyukas wc és egyéb fürdőszobai praktikák

Aki sosem járt még itt, az tényleg nem tudja miről beszélek. Ez teljesen amerikai jelenség. Jártam már itt-ott, de ez a fajta wc design nem volt máshol.
Viszont ahogy beteszed a lábad Amerikába, rögtön találkozol a jelenséggel, hiszen már a reptéren ez vár.
2 dolog is ‘lyukas’, a deszka és a wc ajtó, azaz hát nem lyukas, hanem hézagos, vagy nem is tudom mi a legjobb szó erre.
Wc ülődeszkája lyukas középen. Persze csak nyilvános helyeken, otthon azért nem. Lehet töltök fel egy fotót is illusztrálandó, de mint egy patkó alak, vagy U shape, az amcsik szerint.
Próbáltam rájönni, mi lehet az oka. Legjobb tippem az volt, hogy higénés, azaz hogy “ott” nem érsz elvileg hozzá a deszkához. Nem mintha ez nyilvános helyen nagyon téma lenne.
Nyilván kutakodtam a neten, hogy mi az oka. Az egyik teória az, amivel én is előjöttem. 
Van, aki szerint, mert így kevesebb anyag kell és olcsóbb, van aki szerint mert így ergonomikusabb (wtf!?). Aztán vannak a könnyebben tisztítható elméletek. 

Amúgy a hivatalos verzió tényleg a higénés ok, és valóban a nők miatt lett kifejlesztve. És akkor a fiúk itt abbahagyhatják az olvasást, de a lényeg, hogy akkor így egyszerűbb a papírhasználat és elvileg a kéz nem érinti a wc deszkát, ami esetleg nem higénikus.
Hát nemtom mekkora kéz kell ehhez a magic-hez!
Ez a fajta deszka használat a nyilvános helyeken előírás, bizonyos államokban törvény van rá. Az egyik cikk szerint ez a világ felében használatos….hát nem jártam még a világ felében, úgyhogy ha valakinek tényleg látott már ilyet máshol is, szóljon, mert én nem. :)
Közben találtam is erre vonatkozó Wikipedia linket, ahol fotó is van: 
https://en.wikipedia.org/wiki/Toilet_seat#Open_front_toilet_seats

Ja és persze erre wc deszkára ráépül a speciális deszka letakaró papír biznisz, aminek a nyúlványa pont ott hosszabb. És ehhez gyártani kell speciális falra szerelhető papírtartó dobozokat is. 
Money money money.

Ez a lyuk egy érdekesség, a másik rés már inkább frusztáló.
Olyat persze láttunk már máshol is, hogy alul be lehet látni, azaz lábellenőrzés lehetséges. Ez nem kuriózum, bár sztem itt egészen magasan van ez is, sőt van olyan, NY-ban a Central Parkban tapasztaltam, ahol konkrétan vállmagasságtól kilátszol, nyilván ha állsz. Olyan érzésem volt, mintha beengedtek volna az ovis wc-be. És próbáltam magam minél kisebbre összehúzni, valahogy a szemkontaktus pisilés közben nem olyan mókás.

Node a lényeg az az oldalsó lyuk. Minden ajtó mindkét oldalán egy min 1.5 -2 cm-es csíkban rés van. Ez pontosan elég arra, hogy semmilyen privát szférád ne legyen, azaz nemcsak a cipő ellenőrzés lehetséges, hanem ha valaki akarja, végignézheti, hogy mizujs odabent. Nyilván a legtöbb ember nem áll be az ajtó elé és nézelődik befelé, de ha akarja megteheti. Néha kifejezetten idegesítő és tényleg össze szokott találkozni a tekintet.  Itt biztos soha nem is történt meg, hogy a melóban a wc-ben sírtam volna stresszlevezetésképpen, felháborítóan nem biztosították a személyes teret :)
Az első gondolatom a safety volt, hogy látszik, hogyha valaki bent van és hogy éppen mit csinál. A legtöbben erre tippelnek, hogy látszana ha éppen drogozol, kamatyolsz odabent vagy esetleg rosszul lettél. Van, aki úgy érzi ezzel ösztönzik az embereket, hogy ne időzzenek bent sokáig (Szóval semmi Örkényi idillikus magány a wc-ben). 
Itt viszont az olcsóság meggyőző ok lehet, hiszen nem kell illeszkedjen az ajtó, azaz egyféle legyártott ajtó bármilyen méretű wc-ben jó lesz, max kisebb- nagyobb a rés :)
Mondjuk ha az otthoni romkocsmákra gondolok, ahol néha kiesik az ajtó, vagy nem záródik…még használható ötletnek is tartom :)

De természetesen erre is van hivatalos magyarázat. A lényeg, hogy elkerüljék ezzel a felesleges sorban állást, azaz ha belépsz rögtön lásd, h melyikben vannak, akkor is, ha az ajtón esetleg szabad jelzés lenne, vagy elromlik a zár stb. Azért a legtöbb komment a neten továbbra is úgy gondolja, hogy szimpla kémkedésre van :)
Amúgy az új melóban valahogy meg tudták oldani a rés problémát, aminek azért tapsikoltam. Mondjuk, ami pénzt beleöltek a design-ba, abba belefértek a pontosra szabott ajtók.

Amíg keresgéltem a válaszokat, találtam még egy-két érdekességet, ami szintén elég sok helyen van tényleg így. Pl lengőajtó, hogy ne kelljen a kilincset megfognod mosdóból kijövet, mert nem mindenki kost kezet.  Ugyan emiatt van az automatikus lehúzás, ami érzékeli a mozgást, vagy mint nálunk a melóban, integetni kell felette, és beindul. 
Ahogy a kolléga fogalmazott a nyugdíjba menős beszédében, amikor gyerek vagy megtanítanak, hogy a wc-t le kell húzni magad után, de az Exxonnál "you just waive goodbuy". Nyilván fetrengett mindenki :) 

Ha már így témánál vagyunk, nincs wc kefe...nincs...soha semmilyen nyilvános helyen. Szállodai szobában sem, úgyhogy együtt utazó barátoknak ez amolyan visszatérő probléma :) Főleg ha valahogy mégis megpróbálod eltüntetni :) :) :)  Szerintem jó párunknak van erről sztorija, max nem beszélünk róla :D

A másik fürdőszobai jelenség a zuhanyrózsa, ami nekem a vesszőparipám. Fix fej a falból. Szállodai szobákban, nyilvános helyeken nyilván otthon is így van, de itt viszont az otthonokban is.
Úgyhogy felejtsd el, hogy mondjuk normálisan kitakarítod a kádat vagy egyéb dolgokat :) És ugye ha albiban laksz, akkor nem fúrhatod össze a csempét és rakhatsz fel egy rudat a lógós zuhanynak, de nem is kell, mert természetesen erre is van megoldás.
Ez egy önmagába visszacsatlakozó zuhanyfej, aminek már van csöve. A boltokban addig nézegettem, amíg rájöttem, hogy ez lesz a megoldás. Azóta ezerrel ajánlgatom minden Európából érkezőnek. 
Magyar kollegina megkérdezte az egyik helyit, hogy miért nem használnak csöves fejet. Már nem is emlékszem melyik volt a válasz, hogy mert ijesztő vagy hogy csúnya. 
Próbáltam utána olvasni, hogy miért lehet így, de semmi jó magyarázatot nem találtam. Viszont egy-két cikk volt arról, hogy mire számítson az amerikai turista, ha Európába megy, és ott is meg volt említve a kézben tartandó zuhanyfej, ami gyakran nincs a falhoz rögzítve, és még zuhanyfüggöny sincs. 
Mondjuk ezen jót mosolyogtam, mert lássuk be ez a legtöbb fürdőszobában tényleg így van otthon, ami azért elég lükeség, főleg ennek következtében guggolva zuhanyozni és megpróbálni hajat mosni. Szóval ezt adom az amcsiknak:)

Ami nagy kedvencem még, az a zuhanycsőre akasztható szappan stb tartó. Koncepció ugyanaz, ne fúrd ki a csempét egy tartó miatt. Tapadókorongos megoldás rendszerint hamar feladja és állandóan leesik. De ez tökéletes, és mindenféle méretben van. És mennyivel egyszerűbb ezt lecserélni, miután tiszta vízkő lett, mint megpróbálni ugyanakkorát találni, aminek már szép lyukat fúrtál a csempébe. Ugye? Azért neki is vannak jó ötleteik néha :)
Rendelni nálam lehet, cég majd viszi konténerben. Fotó csatolva ;)

Bitch I'm Madonna

A jó öreg Madonna. Rendesen kihúzta a gyufát. 

A koncert 8-ra volt meghirdetve. Azt már tapasztalatból tudom, hogy ez max annyit jelent, hogy egy előzenekar játszik valamit, a főműsor majd később jön. Parkolási forgalmat elkerülendő, már fél 7-re a városban voltunk 4en csajok, vacsiztunk egy gyorsat és ugyan késve, de fél 9-re már mi is a helyszínen voltunk, hogy egy olyan 10%-nyi ember tömeget találjunk. 

9 után előkerült egy borzasztó dj, aki az előzenekar próbált lenni. Ezen a ponton kezdtük el a fogadásokat kötni hogy fél 10 vagy 10-kor kezd Madonna. Illetve szórakoztatásul már mindenre fogadást kötöttünk, hányszor fog átöltözni, honnan érkezik a színpadra. Tiszta béna volt ez a hosszú várakoztatás. A kezdést illetően mindannyian veszítettünk, a spiné 10:30-kor került elő. Mondjuk felülről érkezett, úgyhogy legalább ezt megnyertem. 

A közönségben sokan tök komolyan tolták, és teljes Madonna szerkó, főleg a 80-as évek klipjei alapján, nagyon vagány volt. Mondjuk a 150 kilós kislány, fekete leggingsben, kis balerina szoknyában...na ő nem volt az:)

A koncert természetesen látványos volt, igencsak provokatív elemekkel. Mint mondjuk a felállított kereszteken egy száll semmiben való rúd tánc:) sok-sok meztelen test:) és zömmel randa beszéd. Kétségtelen, hogy jól bírja a szuflát és teljes respekt h közel 60 évesen, magassarkúban, ugrálva, letolja a show-t. A Like a Virgin kicsit felturbósított változata kifejezetten bejött. Volt többször is hogy nekiállt gitározni, amin meglepődtem. És természetesen volt szó Dávid Bowie-ról és letolt egy Bowie számot.

Szóval egyszer megéri megnézni élőben, de többször biztos hogy nem megyek, nincs cérnám kivárni hogy a királynő méltóztasson előkerülni:)

Állítólag a hírekben is benne volt, hogy milyen sokan szétakadtak, de olyat is mondtak, hogy nemcsak hogy késett, de részeg is volt...Nekem mondjuk egyáltalán nem tűnt annak. 

Én és a fegyverek

Január 1 fontos dátum Texas életében.
'Open carry gun law' lépett életbe: azaz nyilvánosan hordozhatod a fegyvered, ha van rá engedélyed, amit nem túl bonyolult beszerezni.
Texasban közel 900e ember teheti ezt meg innentől kezdve, ha kedve van hozzá.
Totális agyament baromság!
A sokat emlegetett Texas pride a fegyverre is vonatkozik, de elég keményen.
Büszke rá, mutogatja, többfélét vesz, minden alkalomra valót. Egy átlag lány itt fegyverből tart annyifélét mint egy átlag lány otthon cipőből vagy táskából.

Nem túl régen én is elmentem egy gyakorlópályára. Céges klub által hirdetett program volt, hehe. Elmentünk egy páran.
Én, a tipikus szőke, aki elmegy egy lövős tanfolyamra, ami egy fegyverbolt mellett van, és aztán meg van lepődve, amikor a tanfolyamon arról beszélnek, hogy akkor neked ez való, amaz való, és úgy tartsd az ágyad mellett, h teszel mellé egy zseblámpát is, nehogy a saját rokonodat lődd le stb stb. Okkkééé!
Persze poén volt lőni, baromira nem egyszerű jól célozni, és nyilván egyszerűbb volt egy magnummal, mint egy pisztollyal. Node részemről ezzel le is tudva az élmény.

A törvény annyit megenged, hogyha privát a bizniszed, akkor megtilthatod, hogy úgy menjenek be hozzád, de természetesen itt is van őstulok, aki kifejezetten kedvezményt ad (25%!!!!! a január elsején betérőknek, de később is 10%), ha nyíltan fegyverrel mész hozzá a bbq helyére.
De van olyan is, aki annak ellenére, hogy támogatja a fegyvertartást, mégsem fogja megengedni az éttermében, merthogy egy két ember esetleg kényelmetlenül!! érezné magát és lehet nem jönne többet és az rontaná az üzletet.
Aki meg akarja tiltani, annak innentől ki kell tenni a jelzést a törvény által előírt méretben (Helló matricabiznisz!)

Számomra egyfajta nyílt fenyegetés. Itt már eleve tartanod kell attól, hogy bárkinél lehet fegyver, azaz nem dudálod, villogod le az útról, vagy mutatsz be neki :)
Pl amikor nekem jöttek az autópályán és simán ment tovább, én meg kotortam utána magyar adrenalin lökettel a fejemben, dudáltam és villogtam rá, aztán végül megállt, lehúzódtunk a pálya szélére a tök sötétben és kiszállt a kocsiból egy fekete suhanc....na akkor nem tudtam eldönteni, hogy mitől remegtem jobban, a baleset okozta sokktól, vagy csak annak a tudatától, hogy mennyire nem vagyok normális, hogy megálltam egyedül, csajként, Texasban, a sötétben. Aminek sok értelme nem is volt, mert a hirtelen ijedtségtől végig se mentem a szokásos tennivalókon, amit mondjuk nem is tudtam, hogy mi is pontosan. Azóta persze már kioktattak, szóval legközelebb fogom tudni, ha meg merek állni :D
Szóval ide leköltözve azért az emberben felmerül ez az. Például a szülőkben, hogy az egy dolog, hogy neki nincs fegyvere, de átengeded a szomszédba játszani a gyereket és ki tudja ott hogy tárolják a fegyvereket. És brutál magas a gyerekek által lelőtt, meglőtt áldozatok száma, mert ugye tudjuk, milyen a gyerek, megtapogat mindent, ami az útjába kerül.
Statisztika persze azt is mutatja, hogy ez a 900e ember Texasnak csak 4%-a és ebből is csak nagyon kevesen akarják kívül hordani a fegyvert, de mivel ez az állitólag kevés ember mégis elég hangos volt, és elérte a törvényt, én úgy érzem ők azok, akikkel pont nem akarok bajszot összeakasztani.

Obama amúgy nagy ellenzője a fegyvertartásnak és minden egyes vérengzés, lövöldözés után egyre mérgesebben, kifejezetten dühödt fejjel mondja el a beszédeit, hogy mégis meddig kell ezt elviselni.
De egyes szenátorok, és nyilván a fegyver lobbi olyan erős, hogy marad minden a régiben. Pénz beszél ugyebár!
Mint pl a global warming sem létezik számos amerikai és amerikai szenátor szerint.
A héten valami nagy interjú készülődik Obamával, azt mondják, hogy elnöki hatalmat akar gyakorolni és beszabályozni a fegyvertartást. Megpróbálta áttolni a kongresszuson 3 éve, de bebukta.
És még Ő sem meri azt mondani, h héé, tiltsuk be a picsába, csak azt kéri, hogy legyen háttér ellenőrzés, mindig mindenhol, minden eladáskor, ne vehessen fű-fa fegyvert, hanem csak olyan, aki képes ezt ésszel kezelni. 
Úgyhogy lesz nagy hiszti a héten az tuti, nyilván a republikánusok máris mondják, hogy tök mindegy mit csinál Obama, ők úgyis eltörlik rögtön, ahogy hatalomra kerülnek, mert Obama királynak képzeli magát és megsérti az alkotmányt, a híres 'second amendment'-et.
Azt az alkotmánymódosítást, ami 1791-ben keletkezett, de a mai amerikai számára jogot ad a fegyvertartásra:
" A well regulated militia being necessary to the security of a free state, the right of the people to keep and bear arms shall not be infringed''
Amúgy sztem elég szabadon van értelmezve ez a mondat, én a claim bizniszben biztos kiröhögném, ha valaki erre próbálna hivatkozni.
És amúgy is basszus, 1791!!!!
Nem azt mondom, hogy az alkotmányt 25 évente kell átírni, mint nálunk szokás, de ezért lássuk be kicsit más problémák voltak akkoriban, mint mostanság. (Ezt majd egyszer kifejtem a kés-villa használat miatt, ha nekiülök megírni)
 Mindenesetre a texasi szenátor már meg is üzente Obamának, hogy "come and take it", ami csak azért durva, mert ez volt a szlogen a texasi felkelés során, amikor a Mexikóiak ellen harcoltak, szóval ez egyfajta háborús szlogen, szóval nem kedves :)
Ugyanez a szenátor twitterezte azt pár hónapja, hogy ég a feje, mert Texas csak a második, Kalifornia mögött, az új fegyverek vásárlásában, és írta, hogy gyerünk texasiak, szedjétek össze magatokat.
Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy nemcsak Texasban megengedett ez, sőt majdhogynem utolsók között engedik meg itt, de az biztos, hogy itt vannak a leginkább elragadtatva tőle, és itt van a legnagyobb esély arra, hogy ezzel az ember valóban szembe fog találkozni.

Nekem is ide kellett leköltöznöm ahhoz, hogy a következő ismerkedős beszélgetés elhangozzon:
Helyszín country bár, Big Texas, line dancing táncóra után. Beszélgetés egy kellemes kinézetű, magas, helyi arcú (cowboy csizma azért befigyel ) fiatalemberrel. ENI-nél dolgozik, normális beosztás, már a névjegykártyáját ideadta, mire a közelemben ismerkedő Claudia megjegyzi, hogy voltunk pont előtte nap lőni. Mondom én is a srácnak, h jah igen-igen.
Cowboyom: Igen, Ő is szokott lőni.
Naiv szőke: Oh, tényleg, ilyen gyakorlópályán?
Cowboyom: Nem, vadászatkor. Van vagy 20 fegyverem.
Naiv szőke: (gondolva,h jó hát ok, végül is nekem is van vadász a családban) ÁÁ, értem, de akkor gondolom ez a sok fegyver ott van vidéken a családodnál (Nem texasi eredetileg, hanem Louisianai, ami egy kutya)
Cowboyom: Nem, dehogy is, itt van mind velem a lakásomban.
Naiv szőke: (akkor már erősebbet pislogva, helyzetet mentve, és a rokona elzárt fegyvereire gondolva) Oh, de gondolom akkor egy széfben tartod őket.
Cowboy (már nem "om"): Nem, szanaszét vannak a lakásban, és mind megvan töltve, úgyhogy jól megjárja, aki hozzám betör.
Naiv szőke (ekkor már távozóban) : Hát ha otthon vagy. De amúgy nem gáz, hogy bárki betörhet hozzád ás elviszi a töltött fegyvereid, és használja?
Cowboy: Van biztosításom, kit érdekel.
Tenk jú, báj!

Amúgy azért vagyok ilyen okos a témában, mert január elsején pizsinapot tartottam és kivételesen tévét néztem meg híreket hallgattam :)) És egy kicsit utána is olvastam a dolognak :) hehe:)


(Update: És Obama valóban bejelentette, hogy szigorítani fog. Tette mindezt könnyek között. Én alapvetően bírom a csávót, kifejezetten vicces szokott lenni, de ez egy kissé teátrális elem volt nekem. Poénkodtam is a kolleganőmnek, hogy Reagen elnök színészként kezdte a karrierjét, lehet Obama meg úgy fejezi be. Csak röhögött.)

Florida

Leharcolva 2 hét ámokfutós dekorálós lakástakarítás után, egész napos Hálaadás főzés és 6-6 órás vezetés New Orleansba plussz kis bulizgatás után...akkor uccu neki másnap Florida. Vasárnap leszállítottam a többséget a reptérre és hétfőn Tündivel neki indultunk.

A repjegy hamarabb volt meg, minthogy kitaláltuk volna, mit érdemes megnézni, úgyhogy Tampába repültünk, miközben azon a környéken végül semmit sem akartunk látni. Úgyhogy este rögtön kezdtük egy 3-4 órás vezetéssel, végül is már úgy hiányzott ;)

Sokáig nem jutottunk, éreztem, hogy ráz a kormány, még meg is jegyeztem, hogy a centrírozás nem a legjobb. Megálltunk egy gyors vacsira Sacramentóban és elinduláskor konkrétan majd szétesett a kocsi, le is álltunk és hívtuk az asszisztenciát. Volt ezen a helyen is reptér, végül bevállaltuk hogy, szép komótosan elvezetünk addig. Kaptunk is gyorsan egy csere kocsit, mondjuk hasonlóan elhasználtat, de ez már bírta a végéig. A szokásos Alamo helyett most valahogy a Dollár-nál kapott bérautót Tündi. 
Note to myself: Never Again!! Gyanús h más kölcsönzőktől vehetik meg a leharcolt flottát, mert én bérautót ilyen állapotban és ennyi mérfölddel még nem láttam :) És Chevy Spark aztán a későbbi Mazda 2 is egy igen mókás economy kategória :) 

Első éjjel Naples-ben aludtunk, sokat a városból nem láttunk, 2 dolog volt feltűnő, hogy nagyon sok az idős nyugdíjas és valószínű ebből eredően, a rossz vezető. Olyat kellett satufékeznünk kedves vezető társunk miatt, hogy kb repültünk ki a szélvédőn. Kényelmesen üldögéltek a kávézóban, olvasták a híreket, megosztották, megvitatták egymással a dolgokat. Miközben kint parkoltak a nem szerény autóik. Valami, amit nálunk soha nem fog megtapasztalni egy átlagnyugdíjas.

Naples-ből leautózunk Marcos Islandre, kis tengerparti séta, kagylógyűjtögetés. Gyönyörűséges kagylók. Olyan színek, amiket még nem láttam. A part fehér homokos, víz átlátszó, szóval elég kellemes hely;) Elég sok szakaszon persze itt is a szállodasor a háttér, amit én nem kedvelek, de voltak elhagyatottabb részek is.

Innen Everglades Nemzeti park nyugati bejáratához mentünk és befizettünk egy Mangrove hajó túrára. Nagyobb hajóval mentünk, szóval az airboat élmény kimaradt, másnap is nagy hajónk volt. Mégiscsak vissza kell mennem New Orleans-ba, hogy kipróbáljam. Sok-sok madár, egy-egy kibukkanó aligátor fej, rettentő sok szúnyogcsípés. De a Mangrove fák sűrűje tényleg jó, ugye én a fabuzi jól elnézelődtem. A Mangrove erdő különleges arcát az adja, hogy a fa gyökerei, a lélegző gyökerek látszanak és ettől olyan káoszos, sejtelmes lesz a gyakorlatilag vízben álló erdő. A víz pedig sötét körülötte, de nem azért mert koszos, hanem mert elvileg tanninos. A fa örökzöld, de mégis van néhány sárga levele, amik a vízből felszedett sót gyűjtik, és amikor beesnek a vízbe, akkor kerül elvileg tannin a vízbe. Mondjuk, amikor ennek próbáltam utána olvasni, akkor úgy tünt, hogy picit ez is mende-monda szerű. Nah mindegy, azért a tannin miatt örültem a sztorinak :D Tünde is talált magának kedvencet, egy madarat, azt amelyik mindig a széllel szembe fordulva ül:)

Még nagyon szezon előtt volt minden, ami néha jó volt, mert nem volt tömeg, de néha szívás, pl amikor éhes vagy és minden zárva, mint a hajótúra után is:) Úgyhogy a másfél óra autóút a következő szállásunkig, Florida Cityig azzal telt, hogy elfogadható éttermet találjak, hogy rögtön odavezethessünk, kopogó szemmel:) 

Florida City eléggé lepukkantka hely benyomását keltette, volt már vurstli, ahol vendég még egy szál se, volt viszont Outlet, úgyhogy Tündi tovább vadászhatott :), esténként ugye hamar sötétedik, szóval nézelődni nem nagyon lehet úgysem. A város sztem egy olcsó opció Miami közelében a Florida Keys bejáratánál, más nem nagyon derült ki róla. Az útszéli motelünket viszont egy állandó biztonsági őr vigyázta...lehet nem volt baj:)

Harmadnap az Everglades keleti oldalán is elmentünk egy hajótúrára, itt már kifejezetten sok aligátort láttunk, újabb madár fajtákat és vízi tehenet is. Nagyon sok, durván elszaporodott kígyóról is sztorizott a kapitány, de azt hál isten nem láttunk. Később elmentünk egy kis sétára a parkban, ott viszont közvetlen közelben heverésztek az aligátorok és a jobbnál jobb fej madarak. Teknősöket is láttunk, sőt egyet sikerült kiszúrni vezetés közben, és nem összelapítani, miközben épp rácammogott az útra. Elég morci volt így is, hogy nem tudott továbbhaladni miattunk. 

4-dik napra Florida Keys és Key West volt a program. Már jó előre kinéztem egy tengerparti homokban asztalos éttermet, hogy az igazi Key Lime Pie-t kipróbáljuk. Az étterem tényleg nagyon jól nézett ki, sajna az eső elkezdett esni, szóval fedett helyről néztük. A pie is jó volt, bár az én ízlésemnek túl édes. Viszont itt találkoztunk először a Florida Keys pincér típussal:) Az abszolút negédes, supersweet, mégegyszer-hozzámszól-megcsapom típussal. A kevesebb néha több mondást biztos, hogy nem hallották még. Itt élek már egy ideje, tehát hozzászoktam, hogy mindenki ezerrel kedves a borravaló miatt, de ez az én barométeremet is kiverte. Tündiét meg főleg :) Hehe. 

Innen sajnos szakadó esőben vezettünk egy darabig, szóval a látvány nem volt túl jó, pedig tényleg gyönyörű lehet itt:) Úgyhogy következőnek egy kávézóba ültünk be, hogy valami történjen:) Aztán szakadó esőben vezettünk tovább Key Westre.

Hál isten estére elállt az eső és be tudtunk menni a városba egy vacsira és sétára. A vacsival megint nem volt szerencsém, főtt kagyló helyett nyerset kaptam, aztán szájhúzást a pincérnőtől, persze ő is a megütöm-hi sweetie kategória, és amit még soha nem éltem meg, kinyitotta a számla könyvecskét és az orrom előtt nézte meg, hogy mennyi borravalót adtam (nem sokat, érthető módon, a kaja miatt) és nagy duzzogva, hogy mi csak 7$-t adsz? Akkor kellett volna lenulláznom. Grrr!! Úgyhogy most kivételesen élvezkedtem a Tripadvisoron és adtam a review-kat sorra a helyekről, ahol jártunk:)) Hehe. 
A város amúgy sokkal jobban bejött mint New Orleans. Szintén sétálós, az épületek nem annyira szépek és karakteresek, de sokkal több helyen szól az élő zene, kb egész nap; másnap már napközben is tapasztaltuk. Nekem nagyon bejött a hangulata, és úgy tűnt, hogy az átlagéletkor is jóval magasabb. 

Éjszaka olyan égi háború volt,amilyet én még nem hallottam, ott feküdtünk 3-kor az ágyban és hallgattuk, ahogy leszakad az ég. Tündi szerint már otthon is ilyenek a nyarak, csak én pont lemaradtam róla. 
A másnap így borultan, esősen indult, úgyhogy a Hemingway múzeumba vettünk az irányt. Nekem bejött, jókat sztorizott a guide is, sokat koncentrálva Hemingway és sztem a saját ivási szokásaira. Ilyenkor mindig úgy elhatározom, hogy majd jól elolvasom minden könyvét, mert bejön a faszi karaktere, de aztán persze úgy járok ezzel is mint a többi olvasatlan könyvvel a polcomon. 

Múzeum után elkapott minket egy jó nagy zuhéj, bemenekültünk egy cuki szuveníres boltba. Egy édes idős házaspár vezeti, akik Massachusetts-ből költöztek le, hogy ne kelljen többet havat lapátolni. A bolt nagy része kézműves apróságok, amiket vagy ők csináltak, vagy pl a nyugdíjas postamester. Utóbbinak nem tudtam ellenállni, a lehető legédesebb karácsonyfa díszek kagylókból, vettem is egy csomót, mondjuk zömmel h ajándékba adhassam. Gyönyörűek! És persze töredékét kérték el érte a szokásos giccs karácsonyfa díszekhez képest. Úgyhogy jó, hogy esett az eső:) Ami aztán szépen el is múlt és kellemes idő lett, úgyhogy ott is ragadtunk és sétáltunk össze-vissza. A temetőbe is kimentünk, mert elvileg tök vicces feliratok vannak (I told you I was sick; He loved bacon..oh and his wife and kids too; If you're reading this you desperately need a hobby), de nem találtunk pontos térképet hozzá, így nem találtuk meg őket. Viszont volt egy pár, akiket épp esküvői fotóztak. Hmm, ez azért kicsit már morbid nekem. 

Miami felé az autózást sötétben tettük meg, úgyhogy a szigetekből már megint semmit se láttunk:) És egy balesetet is kifogtunk, ami a 2*1 sávos szigeten blokkolta teljesen a mozgást, úgyhogy jó későn értünk Miami Beachre:) Parti huligánok:) Péntek éjjel érkezni holt fáradtan, 4-5 óra vezetés után! Priceless:) Azért rákényszerítettük magunkat, és sétáltunk legalább egy kicsit, megnéztünk egy-két art deco épületet, ami nagyon bejött és betoltunk egy koktélt. A szállás nagyon jó helyen volt, mondjuk rettentő pici volt, és kaptunk egy mini ágyat közösnek, kicsit kontrasztos volt az előző esti Mariott-hoz képest, ahol egy lakosztályt kaptunk külön nappalival, 2 fürdővel, kb 8 ember elfért volna és nem szorongva:) Itt meg 2, de szorongva:)

Másnap reggel kisétáltunk a ház mögött a tengerpartra, picit borult, fülledt reggel volt, kb 98%-os páratartalommal:) 

Próbáltam keresni egy normális kávézót normális kávéval, mert az amikor mar 5-dik napja a Starbucks-ba kell járni, mert ott van egyedül ihatóbb kávé, sok mindent elmond arról, hogy eddigre már milyen nyűgösek voltunk mindketten:) Erre találtam egy szuperpici, igazi olasz kávézót, ahol kb mindenki olasz volt rajtunk kívül, úgyhogy élvezkedtünk végre:) Nézegettük az Art deco házakat megint, némelyik gyönyörűen felújítva, tök érdekes hangulata van az egész városrésznek. Esőben hagytuk el a várost, ami persze szépen kezdett elmúlni, ahogy haladtunk az állam másik oldalára a reptér fele. Úgy tűnik a nyugati oldal nem annyira esős, ha valaki errefelé járna:) 

Summa szummarum, nekem nem volt akkora flash élmény Florida. És itt most ne verjetek meg, vagy szidjátok anyut:) Mindenhol volt valami, ami jópofa, de nem volt olyan érzésem, hogy ide mindenképp vissza kell jönnöm. Mint mondjuk Kaliforniába bármikor, vagy Alaszkába, vagy New Yorkba vagy vagy vagy...:) Key Westet el tudom képzelni egy parti hétvégére, és azért még Disneyland is szúrja az oldalamat, szóval meglássuk:)

Kalifornia #2

Megint meg kell állapítsam, itt aztán minden van, ami kellhet ;) Teljesen élhető, sétálható, tömegközlekedő nagyváros, San Francisco. Borvidék. Hegyek, völgyek, a szárazság miatt folyók nem igazán. És a tenger, ami mellett kacskaringózhat az ember az 1-es úton. Csillagos 5-ös, leülhet!:)

Viki barátném, aki ugye Litta húga (így asszem jobban tudjátok) költözött ide családjával, mert férjét Kristófot áthelyezte a Yahoo szilikon völgybe, Sunnyvalle városkába. Egy pofás kis házban laknak a 2 manóval, Pattival és Stefivel, akik nagyon helyes tündérbogarak. Patti kifejezetten az az elrabolom-most-azonnal angyalka, nagy barinők lettünk, sok sok puszi, csiki, ölelés.

Sunnyvalle egy csendes kisvároska, egyike a Szilikon-völgy városainak, szombat délelőtt organic, non-GMO farmers market. Ez most itt a trend. Minden bio, nem génkezelt, de persze tökéletes formájú, hibátlan, cserébe sokszor íztelen és k drága. Node az ember lánya veszi, mert hátha mégis jobb, mint a másik, teljesen ugyanígy kinéző, ugyanúgy íztelen, de negyedannyiba kerülő társai;) 

A piacon egy dolog nagyon szembetűnő, az a sok indiai. Szilikon völgy, IT, nyilván :) Lehet kicsit ki vagyok erre hegyezve, most hogy egy indiaival randizom. Az meg hogy Litta pont olyan Nők Lapját hozott, aminek a címlapján a leghíresebb indiai színésznő van, belül pedig egy csomó cikk Indiáról. Jelek, jelek, jelek. Vagy nem:))

Reggel még masszív köd fogadott a reptéren, és egész hűvi idő, de délre már sültünk meg, és ment le az egész banda a tengerpartra, Santa Cruz-ra. Ez az abszolút kihagyható, vurslis, zsufis, kommersz partszakasz, de tény h nagyon közel van:)

Másnap, vasárnap pedig elindult mindenki Napa völgy irányába. 

Amikor a fő útról lekanyarodtunk és egy fákkal körülölelt úton találtuk magunkat, amiket sárgálló, pirosló, őszülő szőlőtőkék öveztek...hát rögtön úgy éreztem haza értem és eláraszt a nyugalom. Én se értem, de lenyugtat. Úgy értem pia nélkül is :P

Az első kóstolás egy gyönyörű birtokon a Silverado Trail mellett, ez ami Napa városából indul és szőlőbirtokok övezik. Picit Szépasszony völgye, a legtöbb kommersz, de néha akad egy-egy jó is. Az igazán jók elbújnak:) Az első hely, Chimney Rock, rendben van, de teljesen túlárazott. Második hely pocsék, már a nevére sem emlékszem. Viki nagyobbik kislányának tanítónénije, Ms Hernandez ajánlotta mint családbarát helyet. Már a parkolóból jobb lett volna ha visszafordulunk. Ilyen helyet még az életben...! Hatalmas parkoló, ahova hozzák a buszos kiránduló népet, a kerti kaja az még ok is, de a belső bemutató terem egy hodály, ahol a hülye turista minden borhoz kapcsolódó mütyürt és kaját vehet. Már eleve sokkhatás alatt hömpölyögtünk a tömeggel, de miután megkóstoltuk és köptük ki a pinceízű bort, rohantunk ki a levegőre rögtön. Ó Te Jó Ég! Miért kell ez nekik?! Érthetetlen! Idejön a nyugodt, gyönyörű, zömmel minőségi borvidékre, és erre bejönnek egy ilyen borzadvány helyre. 

Harmadik hely egy inkább pezsgős hely volt, Domaine Carneros, nagyon kellemes terasszal és kilátással. Patti tündérkirálylány művészi kompozíciót rakott össze kavicsokból, levelekből és ágakból:) Próbálták elfoglalni magukat a lányok, amíg a nagyok alkoholizáltak. Azért ez a rész nem kifejezetten gyerekbarát:) 
Negyedik helynek pedig elmentünk a Buena Vistaba, ahol klubtagságom révén ingyen kóstolás volt, és nem csalódtunk most sem. Azóta mondjuk a klubtagságot muszáj volt törölnöm, mert a kiszállításuk az köpedelem, a 3-dik negyedévest ki sem hozták, merthogy meleg van, de azt legalább fel tudtuk most szedni és Littáék is haza tudtak vinni belőle egy üveggel a borvacsira, illetve Vikiéknek is maradt belőle. De a 4-dik negyedévest egyszerűen nem bírták leszállítani, mert nem talált meg a kiszállító, és a végén addig kavartak, hogy elvitték a régi címemre Virginiába. Ez volt az a pont, amikor mondtam, hogy ok, akkor ne is fáradjanak. Viszont meg is értettem, hogy az utóbbi 2 kiszállításnál miért kaptam buggyant borokat. Magamat hibáztattam, azt hittem rosszul tároltam. Kár értük, mert a borok tényleg jók. 
Ez a borászat magyar vonatkozású amúgy, ugyanis a kaliforniai borászatot egy magyar teremtette meg. Nyilván! :) Gróf Haraszty Ágoston, kalandőr :) Volt Ő minden, még San Diego seriffje is, és neki köszönhető a szőlőtőkék Európából behozatala, a borászkodás megteremtése. A borászat most egy francia csóka kezében van, aki próbál visszanyúlni a hagyományokhoz, és tolja a Haraszti örökséget, van magyar zászló kirakva, van Harasztynak beöltözött guide és a borok nevei Haraszti családtagjait tükrözik, úgyhogy a nagyon menő Béla, Géza, Attila stb nevekre hallgatnak a borok. Mellesleg a Béla bor az egyik legjobb Pinot!

Kellemes időt töltöttünk itt, a gyerkőcök persze egy idő után unták, Litta talált ki egy mesét, amit tátott szájjal hallgattak, nagyon édesek voltak. Ezután a borászat után Vikiék mentek haza a lányokkal, mi 3-an maradtunk Sonomában. Egy nagyon jó airbnb helyet sikerült kifognunk, ízlésesen berendezett, 2 hálószobás, teraszos lakást. 

Sonoma nagyon kellemes városka, csendes, nyugodt, sétálós, reggelire irtó finom sajtos rúd a francia pékségből. Persze maga a borvidék erős francia koppintás, a borok fajtáiban is a francia hatás látszódik, és mindkét este franciás étterembe mentünk. 
A másodikat vártam nagyon! Oda asztalfoglalás stb. Előző Kalifornia trip alatt nem jutottam el, mert a többieket magasról nem érdekelte a gourmankodás, úgyhogy most itt volt az idő :) Thomas Keller étterem, igen híres chef, van neki 7 csillagja összesen 3 étteremre leosztva. Itt Napa völgyben a French Laundry a híres, 3 csillagos, de ide már nem volt hely, illetve van neki ez a Bouchon lánc, étterem és kávézók pár helyen Amerikában. Szóval a Bouchon-ba mentünk a második Sonoma estén, és mély csalódás volt. Egyszerűen nem volt benne semmi átütő élmény. Az előételem volt jó (libamáj, még jóhogy!) meg a borok. A főétel futottak még kategória, desszert meg egy sima madártej :) Litta a levesét visszaküldte, volt valami furcsa íze. Zsolt tisztességgel megette, de éjjelre megbánta;) 

Amúgy a Napa szó elég félrevezető, mert ugye a völgy az, ami híres, de van Napa város is, aminél viszont Sonoma sokkal cukibb. A fine dining helyek pedig Yountville városkában vannak. 

A második boros napunkon egy kisebb kézműves borász feldolgozó üzemébe mentünk. Zsolt munkatársai ajánlották, akik odáig vannak a boraikért. Az üzem a szőlős közepén volt, kellemes kis autókázás után jutottunk oda. Eldumáltunk a csávóval, a borok zöme rendben is volt. Ami tetszett, hogy kicsit amolyan szövetkezeti formában tolják ezen a helyszínen pár borásszattal, azaz közösek az eszközök, és a boraikat is egy közös bemutató teremben lehet megtalálni a közelben. El is mentünk oda, de végül az udvarban egy másik borászat lett szimpatikus, ahova betértünk kóstolni, úgyhogy azóta van egy új bortagságom. Kokomo winery, kézműves, csak itt lehet inni, vagy egy-két jobbféle étteremben. Mindannyiunknak bejött nagyon. Bezzeg valahogy nekik sikerült leszállítani a borokat azóta;) 

Aztán teljesen véletlenszerűen autókáztunk hegynek völgynek és a Russian River borvidéken keresgéltünk. Gyönyörű környék! Végül az út mentén a magasban kiszúrtunk egy borászatot, ahonnan úgy gondoltuk szép lesz a kilátás :) Még jó hogy 2 bortanonc is volt, olyan mint amikor a címke miatt veszem meg a bort :) Nyilván azért csekkoltunk egy ratinget is, mielőtt betértünk:) A kilátás tényleg pazar volt, a borok is rendben voltak, csak Chardonnay és Pinot. Viszont a kóstoltató fiú fölöttébb érdekes volt, minimum be volt szívva és beszélt csomó ökörséget, bizonyos pontig szórakoztató volt, egy idő után inkább fárasztó. Érdekes, de élmény:)

Harmadnap már nem akartunk nagyon borozni, hogy tudjak hosszan vezetni, úgyhogy a híres neves gyönyörűséges 1-es út felé vettük az irányt. Nagyon szembetűnő a szárazság, ahogy haladtunk át a vidéken, teljesen holdbélivé válik a táj a kiégett pusztaságok miatt. Egy-két helyen öntöznek, ott egy csíkban szép zöld, de így csak még nagyobb a kontraszt. Sok helyen haladtunk el cédrusligetek mellett. Imádom, már ahogy kiszáll az ember az autóból és megcsap a cédrus illata. Jaj, nagyon jó! Az új kedvenc fám!!!

Az 1-es út pedig ismét gyönyörű volt, kicsit magasabban lyukadtunk ki, mint ameddig a múltkor eljutottunk a többiekkel, de nagyjából ugyanazt az utat jártuk be. Egy kellemes öböl parti étteremben ettünk-ittunk egy nagyon jót. Az oyster-ről híres, de azt én továbbra is kihagyom, meghagytam a többieknek az élményt. Lassan lecsordogáltunk San Francisco irányába, az út igencsak kacskaringós , szóval gyorsulni se nagyon lehet és eléggé kellett koncentrálnom. Kifejezetten nem értem most már, hogy Stefán miért vezetett végig az úton, amikor letoltuk Kaliforniát, nem normális dolog.

Egy megállót beiktattunk Golden Gate fotózkodásra, aztán a dugóban leszállítottam Littáékat, megpuszilgattam utoljára az angyal lányokat, és reptér.

(Spoiler alert: már nem randizom az indiaival...hehe :) )

Houston - Első benyomások

Lejöttünk lakáskeresőbe, ahogy számítani lehetett döntést hoznom most sem sikerült hamar. Claudia velem szemben első nap alá is írt egy bérleti szerződést.

Nekem ugye a cég biztosít egy teljesen haszontalan relocation ügynököt, aki pedig kiközvetített egy teljesen haszontalan ingatlanügynököt. Utóbbi szerintem életében először járt a környéken, de a lakásokba amikbe vitt, azokban tuti.

Ugyanolyan tudatlanul ülte végig az összes tájékoztatót mint én. Nah mondom király, kolonc a nyakamon, de persze a sápot majd leszedi. 

Úgyhogy olyan 4 lakás után ő úgy döntött, akkor végzett is. Ezek után, mint sokszor az életben, neki indultam egyedül:)

És természetesen az összes, ami jelenleg  is a listámon van, mind olyan, amit egyedül találtam. De persze a szerződést át akarja nézni...ami annyit jelent, hogy próbál pénzt legombolni a házról, miközben nem is járt ott, de gondolom a cégtől is, miközben nem segített. Legjobb meló. 

Jelenleg vasárnap este, ülök visszafelé a gépen, és még mindig nemtom mi legyen:)) Holnap reggelig meg kell álmodjam. Azt csak mellesleg említem meg hogy a gép 2 órás késéssel indult el :)

Első benyomások. 

1. Zöld. Ez már akkor feltűnik, amikor a repülő landol, mindenhol zöld, fák stb. The Woodlands, ahol a cég van és valószínű lakni fogok, szintén fás, nyugis, madárcsicsergős. Már csak a nevéből eredően is. 

2. Jó idő! Nagyon szép időnk volt végig. Node ami késik, nem múlik:) Csak mielőtt jöttünk hatalmas esők voltak jégviharral. És ugyan 30 fok és napsütés valóban jó idő, de nem április végén:)))

3. Bicajutak. Mindenféle, körbe körbe a Woodlands-en. Baba! De lásd előbbi megjegyzés:) gondolom olyan októberig elő se kerül majd a bicaj. 

4. Nincs garázs. A legtöbb lakás komplexumban, kivéve ha zsír új, nincs fedett garázs. Ok, hogy hó nem esik, de nyáron beszállni az 50 fokos, fekete üléses autóba. Hurrá! Lehet a végén vennem kell olyan üléshuzatot, mint amit a 80-as években az autókba tettek:) 

5. Túl sok Exxonos! Mindenhol! Jaj! Állandóan beléjük botlunk, és bármelyik komplexumba megyünk, még örömmel reklámozzák is, hogy mennyi Exxonos lakik már itt. Grrrr! És nem érti miért nem vagy boldog ettől. Egyről tudtam gondoskodni, hogy legalább a jelenlegi főnökömmel nem egy házban fogunk lakni. Konkrétan mondtam neki, hogy azt nem szeretném, és ő pedig volt olyan jófej, hogy meg is válaszolta az SMS-em, így tudtam, hogy hova költözik. 

6. Brutál! Egyrészt mindenhol fejlesztések, építkezések, új irodák, új éttermek. Külön információs központ csak arra, hogy elmutogassák mi minden van, hol, merre, mindezt akar egy hatalmas interaktív maketten, ahol kis fények jelzik tematikusan a dolgokat gombnyomásra. Kapsz ajicsomagot, térképpel, listákkal mindenről, ropogtatni valóval, kézfertőtlenítővel, mérőszalagos vízmértékkel és egy vászon kerek valamivel, relatíve kemény karimával, ami össze van hajtogatva és ha kiveszed a tartójából kipattan, hogy jól megijedj. Nem jöttem rá azóta se, hogy mi ez. Clau szerint freezbie. 

És persze Exxon is brutál! Elmentünk egyik nap az irodába, kaptunk körbevezetést. Hát enyhén szólva sokkot kaptam. Csili vili, high tech, kurva nagy, nagyon sokan leszünk, túl nyitott, nem lehet elbújni. Az edzőterem mondjuk 3-szor Újpesti Oxygen, saját kosárpályával. De mondjuk uszodát nem sikerült bele tenniük. És például egy emeletre 3 férfi piszoárt sikerült tenniük, állítólag már most sorban állás van, pedig még üres az emelet 80%-a:)) Hímsoviniszta cégem elfelejtett számolni, hogy a mi részlegünk enyhén szólva pasikkal van tele:) 

7. Masszív forgalom. Egyelőre keveset tapasztaltunk, a 2*6 sávos utakon és a tömérdek autón kívül. Jaj! Dugókat megúsztuk, mert sosem csúcsidőben mentünk, illetve forgalommal ellentétesen haladtunk. De azért inkább úgy döntöttem, hogy nem lakom a belvárosban és küzdök a forgalommal nap mint nap, mégiscsak vagy 40 km, az azért sok kockázatot rejt. Kollegina autóját a 2 év alatt 2szer törték össze. Egyszer totálkárosra, valaki oldalról belehajtott a vezető ülésbe. Azt mondja, az az újraértelmezed az életed momentum volt, főleg amikor a kinyílt légzsák égett szaga miatt azt hitte, hogy bent ég a kocsiban, mert kiszállni nem tudott. Amúgy nem csak hatalmas Pick-up-ok vannak, de kicsi piros nagyon mini manó lesz itt. 

8. Próbálkoznak. Nagyon:) Ahogy látszik a fentebbiekből is, hatalmas volumenű építkezések, beleértve hamis városközpontok kialakítását, kis tavacska, kis szökőkutacska, Starbucks a sarkon, étterem a szomszédban, biobolt és egy kis lakberendezési is. A legrégebbi lakó meg 4 hetes:) És próbálkoznak a programokkal is, eleve Woodlandsben egy hatalmas szabadtéri koncert helyszín van. Péntek este mentünk is Elton John koncertre. Bocs. És állítólag Houston is tele van programmal, színházzal, múzeummal. Úton útfélen cikkekbe botlok, hogy milyen fasza hely és milyen jó éttermek vannak. No majd nyilván kiderül;)

Időjárás jelentés

Mivel mindenki kérdezi, illetve mondja h "hallom mi van felétek":)

Szóval egy kis földrajz:) 
Washington az Bostontól délre van, 8 órányi autóút, mondjuk emellett a sebesség korlát mellett ez nem mond semmit. Kb 700 km.

Szóval amit a TVben mutatnak odahaza az rendszerint Boston, vagy New York. Mi a legtöbb esetben megússzuk. 

Persze ne legyenek olyan elvárások, hogy olyan a tél mint Maridban, hiába vagyunk velük egy szélességi fokon. Azért a hegy, óceán és mindenfelől érkező áramlatok rendesen bezavarnak ebbe:)

Rendszerint nem kemény a tél, ami a havazást illeti, de bazi hidegek tudnak lenni, hogy aztán 2 nap múlva plussz 20 fok legyen.

Pl 2 hete vasárnap +16, egy hete vasárnap papíron -13, de olyan rohadt szél volt, hogy a hőérzet -22 volt. Szóval míg 2 hete kirándultunk a környéken, fedett hidakat keresve, múlt vasárnap ki sem bújtam.

Bár ugye mostanában otthon se panaszkodhattok erre az összevisszaságra.

Amúgy a hó eltakarítás kettős itt. Egyrészt bele se kezdenek, aztán meg vérprofi. 

Szóval ha elkezd esni a hó és még csomó ember az utakon, bele se fognak, mert még esik és csomó ember van az utakon...érteeeed!!! 

Szóval tegnap melóból nyomkövető, lopakodó, csúszó üzemmódban 3szor annyi idő alatt haza is értem. 
Aztán ma home office. Ilyenkor a kormányzati hivatalok és az ilyen miféle cégeink hó napot hirdetnek és kevesebb forgalom mellett mehet is a takarítás. Viszont akkor jönnek kis markoló autók, és felpakolják a havat a egy teherautóra, ami elviszi a havat valami közeli dombra, vagy ki tudja merre. Ez viszont szerintem nem semmi. 
Persze ehhez az is kell, hogy egyszer essen, aztán többet ne :) Bostonban ezzel nem mennének sokra:)

Citromos máktorta - az örök, azaz még egy redneck is megeszi

Meg akartam keresni a linket a citromos máktortához, gondoltam simán visszakeresem innen a blogról. De nem találtam...pedig állandóan emlegettem. Hmm. Szóval akkor most posztolom, hogy meglegyen.

Ez az alaplink.:

Citromos máktorta

A krémbe amúgy mindig beleteszem a teljes doboz mascarponét, 25 dekás doboznál úgysincs kisebb. És ugyanígy járok el a tejszínnel, az se maradjon meg, ha mondjuk 2decis volt. Elég időigényes, a tésztája is tényleg sül 40-50 percet, ha hagyományos a sütő, és a krémkevergetés, kihűtés, újrakevergetéssel is el lehet szórakozni.

Múlt hétvége tapasztalatából, ez a tészta mennyiség igen magas sütit eredményez, és a tészta a sok reszelt héj, mák stb miatt nem az a szellős fajta. Szóval legközelebb kevesebb tészta, és a szokásos krém mennyiség. És akkor legalább reformkonyhásabb;) Nah persze! 
Múlt hétvégén megjátszottam megint. Clau (perui kapcsolat) hívott át magához, mert a barátaival egy szülinapot ünnepeltek. Bevállaltam a tortát. Szülinapos egy román csajszi volt. Igen mix társaság volt, és egy ponton erősen közel voltam a fejbelövéshez. Román csajszi jó fej, vele sokat dumáltam és többször volt olyan megjegyzése felém, h tudom Te megértesz:) Amúgy nagy töltött káposzta rajongó...de ők sütőben csinálják...erről ti már hallottatok?

A társaság többi tagja egy fekete helyi néni, egy fehér, igazi redneck szintén helyi néni, egy másik perui lány, aki amúgy 98%-ban kínai és az Ő szintén redneck amcsi férje és egy spanyol nőci.

Nálam ott borult ki a bili, amikor az általam vitt száraz Malbec-be Sprite-ot öntöttek, mert ők se a bort, de főleg a száraz bort nem szeretik.....akkor ne igyad bazmeg! És egyfolytában azzal büszkélkedtek ki eszik/iszik gázabb kajákat, szóval ezeken a pontokon voltak a román lány "te legalább megértesz megjegyzései" :) 
Az amcsi faszi az a tipikus, nagy arcú, büszke amerikai, akinek a kajakultúrája megáll a krumpli, húsnál és erre büszke, és minden másra húzza a száját. A felesége isteni szusikat gyártott, isteni saját készítésű gyömbérrel, amit én nem tudtam abbahagyni, faszi hozzá se piszkált. Viszont amikor megérkezett a fekete néni és hozott tortilla chips-et és csinált hozzá hatalmas bádogkannás "sajt"szószból és hatalmas műanyag dobozos "paradicsom"ból mártogatóst, azt kétpofára betolta. És ebben a fehér redneck néni volt a legnagyobb barátja, aki mellesleg folyamatos megjegyzéseket tesz arra, hogy melyik külföldi mikor is hajlandó hazahúzni a saját országába:) De állítólag az már régi téma nála és nem kell komolyan venni :) A faszi csak egy dolog miatt élte túl, miután ugye Sprite-tal tolta a Malbecet és fikázott minden ételt, és sajtszószt tolt chips-szel, hogy evett a citromosból és a kék velúrcsizmámat is megdicsérte :) Mondjuk annak nem örültem, hogy a végén adott egy puszit.

Amúgy azt is érdekes volt nézni, hogy idejöttek ezek a lányok hosszú évekkel ezelőtt és mi lett velük. A nagy amerikai álom, zöldkártya stb. Mindnek persze jobb az élete anyagilag, nagy házat vettek maguknak (mondjuk a minek kategóriába betenném, de ugye csatlakozni kell a "nagy" kultúrához), van rendes jól fizető meló. De közben távol a családtól, itt nem alakult ki egyiknek sem semmi normális kapcsolat, vagy már válás van mögöttük, vagy ugye olyan faszival van együtt, aki még a kreatív főztjét sem eszi meg :) Elgondolkodtató volt.

Kultúrális

Az itteni múzeumokról már régen kialakult bennem az a kép, hogy túl nagy épület kevés mondanivalónak.

De végül is ugye mit csodálkozunk:)

A bakancslista jegyében igyekszem végigjárni az összeset. Hál isten majdnem mind ingyen van, így nem bosszankodik az ember, hogy ennyi pénzért semmit se kapott.

És végül is mindegyikben talál az ember 1-2 igazan jó dolgot. 

A Nemzeti képtár (National Portrait Gallery) Chinatown kellős közepén van, az épület nagyon szép és pöpec állapotban van, de ez mondjuk minden múzeumra igaz. Híres emberek portréi között simán megfért egy sarokban Elie Wiesel és LL Cool J. Viszont legalább megtanultam, hogy LL az Ladies Love-ot jelent, és amíg mi épp szörnyülködtünk ezen a kontraszton és a hatalmas LL Cool J festményen, addig pont odalépett 2 fekete kislány és nagy lelkesen, hogy jaj mennyire kedvelik ezt a faszit.

Kinek ki a tiszteletre méltó. Nyilván nekik semmit se mondd Elie Wiesel, és valljuk be, ti is csak megguglizva tudtátok, hogy ki is ő;) (nyugi én is csak pár hónapja vagyok ilyen okos)

Viszont nagyon állat befedett udvara van a múzeumnak, amit jó tudni, mert turistáskodás közben simán be lehet ugrani egy kávé/mosdóra.

Múlt héten meg a természetrajzi múzeumot tudtam le és az indián múzeumot. Mindkettőben volt egy-egy érdekes dolog. Természetrajziban pl a rahedli csontváz, kb minden állaté, meg 2 bazinagy dinoszaurusz. Indiánban nekem tetszik az épület belülről, kívülről inkább furi, maguk a tárgyak érdekesek, de talán nem érnek meg egy teljes múzeumot. 

Még nem tudtam eldönteni, hogy egy ekkora múzeum demagógia az amcsik részéről, miután ugyebár majdhogynem teljesen kinyírták az indiánokat, vagy jóféle gesztus, hogyha már így volt, akkor próbáljunk a maradékot megőrizni.

Ehhez hasonlóan most épp egy African-american múzeum épül. Nyilván szintén nagy lesz, miközben még mindig nem tapasztalható az a marha nagy esélyegyenlőség.

De demagógia az van ezerrel. Merthogy már nem lehet az mondani, hogy fekete, és ugye mi is rasszisták vagyunk a Negro cukor miatt. Szóval african-american, afroamerikai a helyes kifejezés. Na most erre egyszer láttam egy vicceset, amikor egy fekete faszi azt mondja, h elvileg engem úgy kell hívni hogy afroamerikai, de hát én angol vagyok...

És ami nálam mindent visz, az a legújabb vadbaromság. Az itteni focicsapat neve Redskins, azaz rézbőrűek. És valakik most kitalálták, hogy ez nem PC, úgyhogy x évtized után át kell nevezni a csapatot. Jah merthogy az indián már nem indián többé, vagy urambocsá rézbőrű, hanem native american, azaz őslakos.