Vinales

Dohány termesztés és egyébb mezőgazdaság, gyönyörű nyugis vidék. Dugig zimmer ferivel, színesre festett házak, tornácon a hintaszékkel.
Két estét is egy szálloda kertjében töltöttük, ami a hegy tetején volt, és néztük a naplementét. Ez az egyetlen szálloda  ilyen kilátással, de totál elképzelhető, h pár év és ennek annyi. Jön majd a sok befektető és építik majd a komplexumokat.
Mellesleg a holland fasziba is belefutottunk megint, aki nem volt lelkes a repülőgép vezetéstől:) Reptéren is találkoztunk, nekik egy nappal hamarabb lett csomag. Folyamatosan belefutunk ugyanazokba az emberekbe. Nem annyira nagy a sziget és nagyjából ugyanaz az útiterv. Amúgy nem is holland, hanem dán és a végére egész barátságos lett:)
Rávettek minket igazi turistás hülyeségre a szállásadóink, hogy lóháton járjuk be a völgyet. Kék-zöld folt, sérült kéz, mert az én lovam aztán semmit sem úgy csinált, ahogy jeleztem neki:)
Szóval nem voltam elájulva:)
Persze a vidék gyönyörű volt, a dohánypalánták még csak épp elültetve, nov-dec igazából a szezon.
Végignéztük a szivarkészítés proceduráját, mármint a házi verziót. Jó dumája volt a csàvónak, vettünk is tőle szivart. Valószínű vmi szart:) De azt beszéltük, hogy legalább olcsó szart:) ( Sahar már megint alkudott) Havannában mindenhol árulják, mindenkinek van rokona a szivargyárban, ami persze kamu, nagy valószínűséggel dohány helyett banánlevél vagy hasonló van benne.
Ennél a csókánál kicsit azért volt hihetőbb, mert ott nőtt a dohány mellette és a hodályban ültünk, ahol száradtak a fejünk felett a levelek:)
A megtermelt dohànylevél 90%-át le kell adják az államnak, többi marad náluk.
Az hogy milyen erős a szivar attól függ hogy milyen és mennyi levél kerül bele. A növény alját kevésbé éri  nap és eső, így az a gyengébb szivar. A levél közepén futó ér gyűjti össze a nikotin 95%-át, ez egy mozdulattal eltávolítható és nikotin mentes szivar lesz belőle. Stb, stb, stb:)
Innen utaztunk el a sziget végébe, hogy Sahar búvárkodni tudjon, gondoltam én majd snorkelingezek.
Sajna inába szállt a bátorságom, és nem mentem végül, ez a fránya víz még mindig megijjeszt. Csinálni kell ezzel valamit. Helyette maradtam a parton, próbáltam szokni a vizet, nézegettem a partra sodort gyönyörű korall darabokat és csúnyán megégtem, úgyhogy most épp szenvedek, sok pózban nem tudok aludni. Ennyit a rohadt organik naptejemről, asszem marad a hagyományos. Lehet, hogy tele káros anyaggal, de talán kevésbé káros mint szétégetni a bőrömet:)
Sahar azt mondja olyan volt a merülés, mintha akváriumban uszkàlt volna, nagyon bejött neki. Merült már nagyon sok helyen, de azt mondja továbbra is a Vörös-tenger vezet.