Puerto Rico

1.rész
Ismét valami, amit adok ezeknek. No nem mindent, meg ugye nem is annyira USA, de frankó kis 4 nap volt! 
Repcsi megint sima volt, bár igazából csak azért, mert volt bőven időm átszállni, így belefért az az 1 órás késés;) 
DC-ből NY-ba a legkisebb "nagy" gépemmel mentem. 2+1 szék és a fejem búbja verte a plafont, amikor besétáltam. A gép túl volt foglalva és kerestek önkénteseket, akik hajlandóak máskor utazni, a stewi folyamatosan emelte a tétet, poén kedvéért 500 dollárnál beszálltam, de nem kellettem neki;) 800 dollárig ment fel, de még így se nagyon akadt senki, aki 24-e helyett másnap utazott volna az ajándék bontásra:) Aztán egy darabig még ment a leszállítjuk az utast, helyébe pilóta ül, visszaszáll az utas, leszáll a pilóta játék. A mi pilótánk is késve landolt másik géppel, és nehezen ért át a másik terminálra, szóval kezdett egy kicsit Panama feeling lenni. És azt még nem is meséltem, hogy valaki elhagyta az útlevelét, mire a kapuhoz ért, úgyhogy természetes úton kezdett megoldódni a szelekció a túlfoglalás problémára. Node végül csak felszálltunk, és időben elértem a csatlakozást, és mentünk tovább Dáviddal. 
Jó későn értünk oda, kb a tök üres parkoló fogadott minket az autókölcsönzőnél, így Dávid elképzelése a nyitott Mustangról hamar szertefoszlott. Az összes maradék autó Hyndai Electra volt, kiválasztottuk a pirosat:) Cserébe zsír új volt, 11 mérfölddel és azzal a masszív műanyag szaggal. A legtöbb dolgon még rajta volt a csomagoló anyag:) 
Szálláson már várt minket Claudia, aki még nálunk is őrültebb volt, mivel 2 napja vette meg a repjegyet;) Clau perui eredetileg, és egyike a céges latinóknak, akivel jóban vagyok, 38 éves, vagány csaj. Szülei még vagányabbak, állandóan utaznak, több hetes európai úton voltak nemrég, de ha Clau salsa buliba viszi őket, akkor oda is elmennek és táncolnak egy jót. 
Szóval jól láthatóan már meg is van a perui kapcsolat, amikor a bakancslistán a Machu Picchu-hoz érek;) 
Volt kis szenteste eszegetés így hajnali 3 felé, ajándék osztogatás és beigli evés, Dávid szerezte a NYi magyar pékségből. 
A legviccesebb ajándékom Davidtól egy kulcscsomó volt a lakásához, ha mar úgyis annyit megyek:)) illetve küldök másokat:) (Most is épp Zsolt van ott az anyukájával :) ) Ez mindenképp egy új szintet jelent a "kapcsolatunkban";) Mondtam is neki, hogy majd ürítsen ki nekem egy fiókot lassan.

2.rész
Szállás egy resort, az az igazi, tök drága, csomó amcsi, mint a heringek, saját medence, és egy kis tengerparti beugró. Minden van benne, még Starbucks is, nem kell menni sehova, várost nézni meg főleg nem :P Este buli a lobbiban, kis salsa parti, tehetséges és kevésbé tehetséges, de annál lelkesebb táncolókkal.
Viszont mi nem pofázunk, mert 350 dollárba került a 4 éjszaka cakompakk, és ez 2 szoba, ahol az egyikben igazából 4 ember is elalhatott volna, másikban meg saját felszerelt konyha, plussz ugye 2 terasz kilátással a vízre. Hilton lánc amúgy, mondjuk ez azért nem mindenben mutatkozott meg. Node ugye számat befogom! Az egészet egy másik latino kollégának köszönhetjük, Stefanonak, aki Puerto Ricoi, és anno kérdeztem nincs-e valakije a szálloda bizniszben itt, vagy ajánljon valami jót. Ez lett belőle:) A nagybátyja tulajdonában vannak ezek az apartmanok, és így lett, de ez valami baráti alapon van, mert hivatalosan nem kérhet érte pénzt, de lássuk be, igencsak jelképes is, amit elkért. 
Alvás, lébecolás, parton pangás volt a program, meg nekem is kis melós laptopozás, hajó tologatás, merthogy ez nem szabi, épp kollégát helyettesítek, minden látszat ellenére. Amúgy jó szívás volt, mert a céges telefonok egyike sem műkődött, pedig ugye ez USA, de Verizon, a szolgáltató ezt valahogy nem respektálja, a szálloda netre meg hébe hóba csatlakozott fel a telo is meg a laptop is, szóval sűrűn káromkodtam. Végül a privát mobilom internetjét kellett megosztanom a céges telókkal, hogy letöltődjenek a levelek. 
Nehéz az élet néha, nah! 
Egy helyi javaslatára elmentünk a környék legjobbjának számító étterembe vacsizni. Nos ez is, meg a másnapi szinten helyi által javasolt étterem a futottak még kategória volt, jót enni nem igazán sikerült a 4 napban. 
Próbálkoztunk a helyi specialitásokkal, de nem jött át;) A nagy kedvenc itt a plantain, amit a szótár főzőbanánnak fordít, banánnak néz ki és alapból ehetetlen, nem mondom, hogy főzve sokat javulna a helyzet:) Mofongo az egyik típusú kaja, ami ennek a pürésített változata tálka alakúra formázva, megsütve és megtöltve bármivel, csirkétől a kagylóig. Hát szo-szo.Száraz, nem túl ízletes valami. Egyébként köretnek is adják, felszeletelt, csipsz szerű formában, szintén megközelíti sokszor a cipőtalpat:) 
Szóval a konyhájuk nem nyert nagyon. Koktélokat ittam jót, de az elég furcsa volt, hogy mindenhol műanyag pohárban szolgálták fel.

3.rész

A nap amiért az egész megérte:) Szóval Flamingo beach Culebra szigetén, ami benne van a világ top strandhelyei között. Pl Tripadvisoron a 3dik a ranglistán. 

Egy komp visz át a szigetre, elég ritkán jár, be is lőttük a reggel 9-eset, korán keltünk, hogy még legyen idő parkolni, jegyet venni, no itt nyilvánult meg a hülye turista, utána se olvas:) Egy kollegina is ide készült aznap a családjával, ő már valamikor bőven 8 előtt ott volt, és nem jutott fel;) Mire mi odaértünk ő már jelezte, úgyhogy feleslegesen nem álltunk sorba, és mentünk is utánuk egy kis reptérre, hogy akkor átjutunk repcsivel. 

És így is lett, ami azért nem volt egyértelmű, tekintve hogy Clau fél a repüléstől és kisgép az abszolút nem-nem. Reggel ki is jelentette hogy ő olyannal tuti nem;) De hogy ne rontsa el a napot, egy hős volt és bevállalta, útközben meg majd eltörte Dávid kezét, ahogy szorította:) Odafelé cukifej kapitány bácsi vitt minket egy 8 személyes gépen, visszafelé össz-vissz 4 személyes volt, bazi kicsi! A legkisebb, amivel valaha utaztam, egy Cesna amúgy, jó nagy darab, barna képű, hosszú hajú és szakállú, arab nevű pilótával. 

Mariana, az újabb helyi kollegina, akivel egyszer taliztam Fairfaxben, mert rögtön letették Baton Rouge-ba, az egyik refinerybe dolgozni. Jött is ki értünk a reptérre és vitt a beachre, ahol a családjával lógtunk. Szuper kedves emberek, adtak enni, inni. 

A part pedig beszarás! Igazi fehér homok, átlátszó tenger, pálmafák, mesés! És tudjátok mennyire nem vagyok az a srand rajongó fajta. Sétáltunk a parton, vízben rozsdásodó tank nyújtott érdekes látványt. Az amcsi hadierő használta a szigetet gyakorlatozásra, állítólag pár hete is találtak egy bombát a vízben. Totális agyrém, ezt a gyönyörűséget erre használni. Aztán a család elvitt még egy sziget körbeautózásra egy Jeepen, minden gyönyörű, odáig voltunk. 

Mokás is volt, ahogy Marina és a húga a csomagtartóban zötykölődtek, mi a hátsó ülésen sört ittunk. Ezért amcsiban minimum börtönben ülnénk. 

Kérdeztem őket, hogy akkor hogy is van ez az 51-dik állam dolog. Nyilván itt is a politikusokat és a politikát hozták fel. Van aki teljes függetlenség mellett van, van akinek jó ahogy most van, van persze aki teljes csatlakozást hirdet. Én már olyat is hallottam, hogy azért húzzák a dolgot, mert nagyon drága lenne az összes amerikai zászlót lecserélni a plussz egy csillag miatt. És ezeknél aztán mindenhol kint van a zászló. Mindenesetre itt a biznisz lehetőség, ha erre sor kerülne!:) Marina szerint ez így marad, és talán jobb is így. Az ő esete pl jó példa, az egyeteme nem megagiga fizetős, mint Amerikában, szülők vagy ők maguk nem adósodnak el egész életükre, de közben ugyanúgy levadásszák őket az amcsi cégek, és megkapják a jó melókat. 

Este csatlakoztunk a fiatalokhoz partizni. Mind kb 24 éves, mérnökként végzett helyi, akik szélrózsa minden irányába szétszóródtak Amerikában, de most itthon voltak karácsonyozni. Próbáltuk Marinát és Stefanót is meghívni italokra, hálából, de egyrészt vagy ők fizettek állandóan, vagy ha nekünk mégis sikerült, hozták is a következő kört. Clau szerint ez ilyen, ha az ő országukban vagy, akkor ők gondoskodnak rólad. Ilyen ez Peruban is...csak mondom;) 

Kicsit mi is salsaztunk, illetve imitáltuk, egy újabb kolléga, Melvin próbálkozott tanítgatni, de a forgásokba mindig belezavarodtam. Viszont a helyieket öröm volt nézni, ahogy zsigerből tolja mindegyik. Valahogy úgy képzelem itt mindenki tud táncolni;) 

4.rész 

El Yunque Rain Forest, a csalódás. Nem hallgattam Levire, aki említette, amikor babalátogatóban voltam náluk NYban, hogy az esőerdő nem nagy szám. És tényleg nem. Úgyhogy ha bármelyikőtök erre járna, hallgassatok  ránk:) 

Szóval sétáltunk egyet, a kibetonozott! útvonalon, megnéztük a híres neves vízesést, ami inkább heringparádé volt, mintsem élmény, és  rövidre is zártuk a dolgot:) 

Este megküzdöttünk a San Juani dugóval, láttam hatalmas turista hajót! Wow! Ettünk egy felejthetőt megint,és sétáltunk az óvárosban. Aztán másnap, még a repcsizés előtt megint. Ez viszont bejött nagyon! Spanyol koloniális házak, legtöbb szépen felújítva, színek kavalkádja. Itt viszont órákat lehet bolyongani, és valami izgalmas épületet, szint, graffitit felfedezni. Panama város is nagyon hasonló volt amúgy, csak az brutál lepukkant állapotban. Ide szívesen visszajönnék bolyongani még és megállni egy koktélra és betolni egy empanadast, no mert azt is ettünk sokat, és azok rendszerint nagyon jók voltak, de annak még utána kell néznem miért turnover az angol neve. 

Amúgy még az este, amikor a dugóból szabadulva parkolót találtunk a parkolós bácsi jelezte, hogy meg van jelölve a kocsi. Dávid látta hogy van egy nagy sárga kereszt a visszapillantó hátán, én persze észre se vettem;) Bácsi azt mesélte hogy ilyen tolvaj bandák így jelzik egymásnak, ha találtak olyan autót, amire pont rendelés van, úgyhogy le is takarította nekünk. Hinnye!;) Hál isten egyben visszavittük a kocsit, igaz volt rohanás a reptérre, as usual:) Gép is késett, most Dávid jött velem vissza DCbe, hogy majd itt szálljon át, de már erősen gyúrt a lemaradásra és kuponra cserébe. Úgyhogy amíg én kimásztam, kocsit felszedtem a parkolóból, addig Ő kicigánykodott egy önkéntes lemaradást, 400 dollár kupont és másnap reggeli gépet. Úgyhogy megszállt nálam egy éjszakára. A kis fineszes!

 

Sahar, az útitárs

Ezzel a bejegyzéssel Kuba óta lógtam, és meg is írtam, passz, hogy miért nem került fel.
Többen kérdeztétek, hogy kivel mentem, honnan ismerem stb.
Az update az idei útjainkhoz, hogy továbbra is perzsa virtus és német arrogancia:) 
Pl a ráakaszkadott magyar lányról simán kijelenti, hogy tipikus kelet-európai könnyen kapható feje van. Nah most egyrészt a csaj Ausztriában nőtt fel, másrészt hellóóóóóó?!
Node ilyeneket már nem is veszek magamra, főleg ha azt nézem mikor kaptak engem meg utoljára könnyen, ziher, hogy nem rám gondolt a megjegyzés közben :))
 **********************************************************************
Szóval a bejegyzés tavalyról:

Ahhoz képest, hogy összesen vagy fél napot lógtunk együtt, amikor Budapesten járt, egész simán mennek a dolgok.

Ezalatt nyilván nem az ellopott kamerát vagy a hiányzó bőröndöt értem.

Hanem, hogy relatíve súrlódás mentesen nyomjuk, pedig volt történés. 

Zömmel kiegészítjük egymást. Amikor rátör a tombolhatnék, pl reptéri alkalmazottal, akkor én maradok nyugodt. Amikor rámtör a sírhatnék, akkor meg ő nyugszik le. 

Amúgy én fizetem az útját, úgyhogy nagyon bizalomgerjesztő feje kell legyen, ha ezt mind bevállaltam:) 

Először csak a repjegyét vettem meg Kubába együtt az enyémmel, aztán Equadorból írt, hogy gáz van, 2 napja nem tudja megvenni a jegyét Panamába, szóval megvettem azt is:) Panamában már mindent ő fizetett, h kezdje a törlesztést, de Kubában indult a probléma megint. 

Szíriai nyaralásunkból kiindulva, amikor az utolsó 2 nap kb már éheztünk, mert hármónk 6-féle kártyája se adott ki pénzt, most inkább nem kockáztattam és hoztam magammal készpénzt rendesen.

Persze ez se túl jó, ki is lettem röhögve érte, aztán igencsak jól jött, mert Sahar kártyája nem működött se kp felvételre, se fizetésre. Valami amcsi kötődés miatt. Viszont így már nem volt elég az én pénzem se, kezdett megint szorulni a hurok:)

De magammal hoztam a CIB-es kártyám és működött, szóval én vagyok a bank az utazás alatt:) Hála az olaszoknak!:) Ide is egyedül jött volna, mehetett volna vissza Panamába valahogy, pénzt szerezni:)

Couchsurfing ismeretség amúgy és ahogy már írtam, érdekes háttere van a csajnak. Teheránban született, szóval iráni, azaz perzsa. Apja komcsi volt, szóval egy idő után égett a talpa alatt a talaj, és elmenekültek, amikor ő 5 éves volt.

Szovjetek, ideológia ide vagy oda, nem fogadták be őket, ebből lett kelet-Berlin, hamis útlevél, Checkpoint Charlie, nyugat-Berlin és végül Frankfurt. 

Szerinte én túl kedves vagyok az emberekkel, cserébe ő nagyon nem az, mármint velem az, de amúgy sokszor kell tompítanom az élét a mondatainak:)

Bevándorló múltja miatt elég hamar magára vesz dolgokat, úgyhogy egy 5 perces kissé érdekes beszélgetés után mélyebb eszmefuttatásokat nem erőltetek. De persze az tök ok, hogy neki csak most esik le, hogy Magyarország nem volt Szovjetunió része. Ès fent akad azon, hogy én miért csak 22 évesen ettem először tengeri herkentyűt:) Nem nagyon lehet neki elmagyarázni, hogy mit jelent kevés pénzből felnőni, főleg vidéken. 

Úgyhogy hagyom is a tanítgatást:) Maradunk a pasi témánál, ott relatíve nagyobb az egyetértés, bár egy dologban nagyon perzsa, gazdag pasi esik neki jobban:)

Ahhoz képest, ahogy kinéz, nem vágom, miért nincs pasija. Gyönyörű hajzuhatag, hatalmas mellek és ehhez kicsi, törékeny alkat. Mondjuk amint megszólal általában elfutnak, azt mondják neki, hogy félnek tőle:) Nem meglepő:) A perzsa büszkeség a német arroganciával társulva nem a legbarátságosabb kombináció:)

Miguel, argentin útitársunk is megemlítette, hogy ennek a csajnak semmi sem elég jó:)

De ahogy kezdtem az elején, egész sima az út, nagyon sokat röhögünk és bizonyos témákat kerülve, szememet belül forgatva, egész ideális útitárs:) És bazi jól tudunk enni együtt:))

Mexico - 1

Nagyon igyekszem csökkenteni az utazás körüli kockázati faktorokat, mondjuk ezalatt továbbra sem a reptérre való időben elindulást értem:). De pl most, hogy átszállással utazok, én kérem szépen bepakoltam 1 hétre egy kézi poggyászba. Nagggyon profi! Mondjuk itt a kézi poggyász legalább nem Wizzair méret. Szóval simán van nálam 3 pár lábbeli és jópár ruhadarab, amit tuti nem fogok felvenni:) 

Repcsi csonk nélkül, mondjuk a forró teát egy az egyben egy jól irányzott legyintéssel a szomszédomra öntöttem. Ezt leszámítva flott. 

Korgó hassal megérkeztem, és a mit egyek-mit egyek dilemma megoldása Pina Colada és sós mogyoró lett. Hatékony kombó, főleg buszon zötykölődve:) Viszont a mogyoró lime-os, sose ettem még ilyet és jóóó, vagy csak már be voltam rúgva. 

Szállás beszarás, kis saját kristálytiszta vizű öblöcske, cuki bungalók, pálmafák, függőágyak, világító zöld szemű tulaj...Marco Petrovics:))) helyes mint a szerb apukája lehet, és alacsony, mint a Mexikói anyukája;) Internet és áram csak este 6 es 11 között, amúgy gyertya és relaxálás:) 

Saharra még az elején rácsatlakozott egy magyar származású lány, jóga tanár. Mint másnap a hiper amcsi csaj, csak hogy még egy sztereotípia legyen a mondatban, akit Dzsenifernek hívnak:)) Nincs semmi bajom a jogával, de ez a vettem egy egyirányú repjegyet és majd lesz valami és amúgy is joga teacher vagyok és majd azt tanítok vhogy távol áll tőlem, egyelőre legalábbis;) 

A magyar lány is alig várja hogy elhangozzon egy szó, amire rácsatolva beszélhet a jogáról:) És ez az emigráns 56-os apukától a német válogatott győzelméig bármilyen téma közben sikerül neki. Gondolom érezhető, h hamar elkezdtük lerázni:)) 

Egy német cuki párocskával lógunk a szállásról, 24 és 26 évesek, de tényleg cukik voltak. A srác séftanonc egy francia étteremben, úgyhogy nyilván van témám rögtön a vacsora alatt, ami mellesleg egy pazar helyen volt. 

És erre még rátoltunk egy élőzenés bárt, ahol eszméletlen finom marakujás margaritát ittunk és vigyorogva néztük a tulaj 87 éves nagyijat, aki vidáman ropta. A tulaj mellesleg rápattant Saharra, az anyukáját mint anyósod mutatta be neki és hajtogatott neki virágot:) Aztán a magyar joga lány hazavitte éjszakára:) Pasik és a fókusz!:))))

Chicago!

Teljesen belezúgtam, pedig még igazán jó időt sem sikerült kifogni. 
A hétvége része a Sahar féle turnénak, péntek este csatlakoztam hozzá.

Sophie látott minket vendégül, a francia csajszi, akivel a sörtúrán találkoztam.

Először is ki kell emelnem, hogy beszarás jó lakása van!!! Egyik álmom egy ilyen lakás. Régi gyárépületből átalakított loft lakás! Odáig voltam meg vissza. Mondjuk takarítani nem szeret:))

Aztán pedig a várostól lettem odáig! Alapvetően nem sok mindent sikerült megnéznem a 2 napban, úgyhogy egyértelműen vissza kell jönnöm tavasszal, de így is meggyőzött.

Sahar ugye építész, úgyhogy be nem állt a szája az épületekről, sztorikról az építészekről, azok allűrjeiről, mint amikor én beszélek a borokról ;) 

Lenyűgöző, hatalmas épületek, néha igen mókás megoldások.

Szombaton az Eataly-ba mentünk kajálni! Mekka! A legjobb féle olasz termékek, friss ételek stb. Megint nagyon jót ettem:) sajnos:)))

Van ez több helyen is, pl NYban, de még csak hallottam róla. Rászolgál a hírnevére.

Este elmentünk a város egyik legrégebbi Jazz bárjába, az Andy's-be. Élő jazz koncert, nagyon jó hangulat, bejött!

Sahar hajnalban lelépett, vasárnap Sophieval az élet nagy dolgait tárgyaltuk, ismerkedős délelőtt volt, tervezek Argentínába menni és lehetséges hogy ő lenne az útitárs.

Kétségeim vannak azért, érdekes jelenség:) Introvertált, ami oké is, de ez úgy is megmutatkozik, hogy egyszerűen kivonja magát a társalgásból egyszer csak. Szóval nyomjuk a dumát hármasban, és ő hirtelen csak fizikailag van jelen, fejben láthatóan máshol, te meg pislogsz magadban, hogy most izé szóljak hozzá vagy mi a túró legyen. Nem is vagyok biztos abban, hogy ez introvertáltság, lehet csak szimplán zizis:)

Saharral azon röhögtünk, hogy azért ez izgi kirándulás lenne, amikor ugyebár kettesben mennek vele:) csendesen telne:) Arról nem is beszélve hogy elég bamba, tájékozódás semmi, szóval vigyáznom kéne rá:)

Amúgy ezek csak ilyen kis szösszenetek együtt utazás szempontjából, amúgy egy tünemény csaj, és szíves vendéglátó. Egyet megfigyeltünk, nem eszik. Csipeget csak, cserébe 6-7 kaszroj kávét simán lenyomott egy nap, ha nem többet.

Reptérre való szokásos utolsó pillanatos rohanás előtt még volt egy kis város séta, együtt ebéd Józsival, aki szintén itt él, és akivel tavaly találkoztam Dávidnál a hálaadós bulin. És szétröhögöm magam a FB bejegyzésein, amikor az újabb hatalmas havazásról számol be. Lenyomtunk ketten egy híres deep dish pizzát. Inkább nem akarom tudni a kalóriáját. Sophie csak betolt 2 hatalmas lötyi kávét :) 
Az asztalnál Sophie szintén kiszáll az éterből pár alkalommal, láttam is Józsin, hogy nem érti a szitut, és szegény próbálta bevonni a társalgásba. Később azért megsúgtam neki, h nem érdemes :)

Majd írok már az Uber jelenségről is egyszer, mert elég jól működik itt az Usában. Mondjuk reptérre menet kicsit érdekesen oldotta meg a bácsi, tolta nekem a nincs pénze enni és benzinre dumát, addig addig, hogy hót kínos helyzetbe hozott és feketén fizettem. Értem én, hogy nem legyek már felvágós, de itt az ember úgy hozzászokik, hogy minden flottul, kényelmesen, legálisan,  vevőcentrikusan működik, hogy a kis rózsaszín buborékomban ez amolyan rossz szájízű sztori volt:)

Lényeg a lényeg, amint Holle anyó megdolgozta Chicagót a télen, és melegen süt a napocska, tuti, hogy megyek megint!

***********

Sophie update: Mivel ugye csalok, és csak visszadátumozom a bejegyzést, azóta már megjártam Mexikót is stb. Hááááát egyre nagyobbak a kétségeim. Mindenféle nagyon furcsa üzeneteket kaptam Sophietól smsben, mindketten csak pislogtunk Saharral. Egy idő után nem válaszoltam, mert annyira zakkantak voltak. Úgyhogy el is könyveltem zizisnek:) Azóta kaptam tőle egy levelet, amiben elnézést kért a furcsa viselkedése miatt. 

Háááááát....nemtom:)

Nem jön velem valaki más inkább Argentínába?

Túrórudi torta

Akartam sütni péntekre a melóba és vettem csomó túrót, de aztán nem álltam neki este 10-kor.
Itt valahogy nem vagyok olyan lelkes. Otthon simán nekiálltam volna, még este 10-kor is, akár 3 félének is, mert tudom, hogy ott két pofára betolják a sáskahadak:) Persze ez csupa pozitív értelemben. Itt vagy 2-3-szor próbálkoztam, és kb könyörögnöm kellett, hogy egyék, és volt, hogy délután 5-kor haza kellett vigyem a maradékot. Lássuk be, ez nem okoz nagy sikerélményt. 
Volt, aki már javasolta, hogy dupla annyi cukrot tegyek bele, és a tetejére is kenjek cukorréteget, akkor talán megeszik. Én, aki még a magyar receptekből is levonom a cukrot. 
Minden extrán cukros itt. A híres cupcake semmi más, mint egy muffin valami édes, színes, gej cukormázzal, azt bezzeg tolják befele. Bazi jól néz ki, elismerem, de csak a szemem kívánja és volt már, ami a kukában landolt. Szóval az ingerküszöbük nagyon alacsonyan van, ami az ízvilágot illeti, de nagyon magasan, ami a cukortartalmat.

Node szombaton magyarokkal volt parti, szóval nagy lelkesen álltam neki.
Azt néztem, hogy mi van itthon, ne kelljen elmennem a boltba. Volt ugye csomó túró, kerestem valami bazitúrósat. Judit blogja pedig tele van a túrórudi tortákkal, krémekkel.
Megsütöttem az alját, amikor leesett, hogy biza ez a túródoboz azért más színű, mint amit múltkor vettem, merthogy sós, hogy szakadna rá az ég:) 
Mégiscsak mehettem a boltba.

Viszont már nem megyek el a lengyelig egy jó túróért, ami szerény 1-1.5 óra út lenne, oda-vissza. Veszek sima cottage cheese-t, remélhetőleg sótlant, ebből is van nem annyira durván nagy darabos, és szépen a botturmix-szal jó kis sima állagúra töröm és voála, majdnem mint az otthoni. Van a botturmixhoz ez a kis edényke, amiben jó éles penge forog, na abban. És amúgy a csokit is ezzel aprítottam mini darabokra, vége a késsel aprítós szenvedésnek és a chocolate chip hiánygazdaságnak (ok, mondjuk itt pont van dögivel).
Még annyit variáltam a recepten, hogy én a tejszínt kicsit felvertem és úgy kevertem hozzá. Ezen kívül 26 cm-es formában sütöttem, úgyhogy az arányok változtak. És ha már lereszeltem a citrom héját, akkor belecsavartam a levét is:) Mivel volt itthon sárgabarack azzal díszítettem a tetejét.

http://csakapuffin.cafeblog.hu/2014/02/17/a-legjobb-es-leggyorsabb-turo-rudi-torta/

Na, aki evett már a citromos mákos tortámból, ez ugyanolyan fasza, csak túrós. Abszolút népszerűség vadász, bókbeseprő, parti sztár. Hehe. Kell az érzés itt is, no:)

Parti amúgy jó volt, életem első koviubiját is elsütöttem, az is bejött mindenkinek:) No meg a csomó pálesz, amit vittem.

Sörfőzde

Amikor 10 ill. 9 éve itt voltunk, emlékszem röhejesen nem lehetett kapni normális sört.
Csak Budweiser és Corona. 
Na ez az egyik legszembetűnőbb változás az akkori időkhöz képest. Nyilván persze van más is:) Pl a benzinárak is felmentek:) 
Mindenesetre hatalmas kultusza lett a kézműves söröknek, és az emberek saját maguknak is főzicskéznek a pincében. Kinek a pálinka, kinek a sör:)

Mi meg próbálgatjuk lelkesen a különféle kreálmányokat. Van egy nagyon furcsa féle. IPA= India Pale Ale...ez amolyan nem lányoknak való, szerintem:) Amúgy elvileg angol találmány ez, de ott valahogy nem futottam bele. Lehet a sok csapolt cider lehetőség miatt. 
Jaj, egy jó kis Cider!! Itt is gyártanak persze, na de guess what!, nyilván rohadt cukros!!! Szóval üveges, európai import, ez az egyetlen megváltás e témában :)

Na szóval, mivel sokan szeretünk inni, ki lett ez a sörfőzde látogatás találva.
Egy hátránya volt, az, hogy jó messze volt. Delaware állam, közel az óceánhoz, 2.5 óra vezetés, plusz a dugó, mert valahogy másoknak is eszébe jutott a tenger felé venni az irányt. 
Kóstoló sort lehetett összerakni, amit adtak ajiba, aztán volt egy körbevezetés. Sörök egész jópofák voltak, össze-vissza kóstolt mindenki mindenfélét. Nagy kedvencem a hűtőben figyel azóta, ez a szezonális sörük.
Jah, mert azt nem említettem fentebb, hogy minden évszakra, időszakra kijönnek a sörgyártók valami más ízzel. Mittom én hálaadáskor tökös stb. 
Na ez az enyém most söröcske, amit petrezselyem, zsálya, rozmaring és kakukkfű hozzáadásával bolondítottak meg.
A körbevezetés persze amcsisan, kiabáljunk, hangosan örüljünk, lelkesedjünk, butákat kérdezzünk, olcsó poénokat sütögessünk és nyilván mindenféle dolog csak itt, csak náluk, csak most, sehol máshol, kb az egész világon. Már kezdek hosszászokni ehhez a tálaláshoz, de még mindig vannak örökös morgók a bandában:)
A cég az a Dogfish Head. Nem hinném, hogy jelen vannak otthon, de ha mégis, akkor mindenképp kostóljátok meg:) Itteni viszonylatban kis cégnek számítanak, évi 180e hordót termelnek és a tulajok egy hordónyi kis házieszközzel kezdték vagy 20 éve.

A látogatás után persze enni kellett, cuki kis, tengerparti városkában, Lewes-ban próbálkoztunk. Most csak összefoglalva: 3 és 5 között érkezni, amikor pont konyha szünet, miközben az egyik hisztisen éhes, a többi meg már annyiszor látta hisztist hisztizni, hogy inkább eszik ott, ami nyitva van, ahol aztán szokás szerint szar lesz a kaja, mint a múltkor is, hisztis miatt. Aztán tengerpartra lemegyünk, megbeszélve, hogy hol tali, és onnan konvojban azt követve, aki tudja merre, de persze hisztis előre megy, nem vár be, elmegy jobbra, és balra kell menni, aztán nincs térerő, hogy szóljunk neki, majd lesz, és előkerül, de akkor már nincs kedvem beszélgetni vele:)
Tartottunk egy kis bemutatót a hozzám csatlakozó argentin kolleginának:) Latin temperamentum stimmelt:) Persze csak szigorúan hisztis háta mögött:))
Anyway! Tengerparton kicsit hüvi lett, mondjuk volt vagy 5 óra, úgyhogy a fázós lányok nem erőltették a fürdést, én meg amúgy is "imádok" fürdőruhában flangálni. Szóval nagy pancsi nem lett, de megismerkedtem egy tök vagány francia csajjal (hozta magával a bandában lévő francia házaspár). Csajszi Chicagóban él, és kb 3mp után mondta, h megszállhatok nála bármikor és ad kulcsot is. Hát nem barinő az ilyen rögtön :)

Fociláz

Mondjuk ez az egyik kedven könyvem címe is magyarul, szóval akit picit is érdekel a téma, érdemes elolvasni. Nick Hornby írta és elég jó képet lehet kapni, miért is őrülnek meg az angol szurkolók egy-egy meccs miatt:)

A regényből készült angol film természetesen nagyon jó, főleg, h Colin Firth játszik benne <3

Az amerikai verziót csak azért fogadom el, mert a főszereplő, Jimmy Fallon, aki szupervicces csávó, nem is rémlik, hogy más filmben láttam volna, viszont itt folyamatosan látom a tévében, mert beszélgetős műsora van. Amolyan Fábry show, csak az Ő poénjain még lehet nevetni és nem tűnik életuntnak sem.

De természetesen amcsi környezetbe helyezték a filmet, a baseball fanatizmusról szól és Bostonban játszódik.

Nos igen, amikor fogatták a filmet, nehéz lehetett volna megértetni az amcsikkal ezt a fociláz dolgot.

Bezzeg most!

Ok, most már kiestek, de ami eddig volt, az egészen meglepő. És persze szurkolásban kb lenyomnak mindenkit, ha Jú Esz Éj-t kell skandálni.

(Mondjuk amikor még az Avicii koncert előtt is ezt teszik, akkor már tudnék ütni érte)

Szóval, ami meglepő volt, az a lelkesedés. Arra számítottam, hogy kb nem foglalkoznak vele és majd vadászni kell a helyeket, ahol nézni lehet a meccseket.

Ehhez képest amióta megy, ez a téma mindenhol, az ebédtől a liften keresztül a megbeszélésekig. Mindenki nézi. Mindenhol. Ok, azt azért hallom, ahogy a szabályokat magyarázzák egymásnak.

És hát ja, a les az nekik sem megy :) Pedig nekem is mennyit magyarázta apa a só és borsszórót is bevetve. Értem én...csak nem látom :)

Mondjuk a magyar foci van olyan lassú, hogy szerintem látnám, ha nagyon akarnám :P

Sok cikk is van arról, hogy miért lett népszerű és miért nem volt az. 

Ok, mondjuk nem agysebészet, amíg nem voltak jók benne, addig nem volt olyan népszerű. Gondolom most meg majd generációk akarnak focisták lenni.

Mondjuk amennyi kis latinó rohangál itt, nem lesz nehéz összerakni az árja amerikai csapatokat :)

Amúgy amiket hallani itt, a kollegák szájából is, de olvasni cikkeket is...a foci szerintük nem elég férfias sport és amúgy is nem igazi sport, ami végződhet döntetlenben stb stb :)

Jókat szoktam ezeken mosolyogni, mert ugye mi az összes amerikai sportra azt mondjuk, hogy nem igazi sport :)

Ez a klip jól összefoglalja a különbségeket sportjainkban, én pisiltem a röhögéstől:

"An american coach in London"

A tegnapi kiesés lecsengése pedig nem a szokásos otthoni anyázás, hanem hogy milyen sokat fejlődtek, és legközelebb már nyerni fognak és „we beleive” és persze mindenki hős.

Nem hazudok, nem túlzok, konkrétan HERO-ként beszélnek a csapattagokról. Ettől, bevallom, kicsit összezavarodtam.

Tény, hogy a kapus bazi jól védett. De mondjuk az is tény, hogy magyar származású :D

Céges kirándulás

Ma céges tanulmány úton voltam. 
Egyrészt baromi érdekes volt, másrészt persze büdös szót sem értettem belőle. 
A 20 éves kis intern (magyarul...izééé) gyerekekkel mentem mint "new hire", akik mind mind okostojás chemical engineerek az országból mindenhonnan.

Amúgy a kirándulás azért volt izgisebb, mert kicsit kiderült mi is lesz abból a cuccból, amit a hajócskaim cipelnek. Beszéltek arról, hogy hogyan tesztelnek mindent, amibe a mi általunk gyártott bármilyen olaj kerül, de ugyanúgy letesztelik a konkurencia olaját és alkotóelemeire szedik. 

És voltak konkrét autók is, amiket megvesznek ugyanúgy a boltból és aztán tolják bele a kilométereket, jobban mondva mérföldeket, különböző körülményeket kreálva, városban vezetés, autópályán széllel szemben (ott volt a szél turbina) stb stb, mindezt egy futószalagon, ki sem mozdulva a tesztüzemből. Nagyon mókás. 

Olyan dolgokat tesztelnek, ami majd ezer év múlva lesz piacon, pl a VW odaadta a 2020!-ban kihozandó Passat motorját és azt tesztelik épp. 

Jópofa volt az egész, de persze a technikai oldala kínai.

Kriszta kedvéért írom le (bar gyanús, h nem olvassa) hogy csávókám, aki körbevitt minket egy egyiptomi cuki fej volt:))

A kis 20 évesek meg... Cég felveszi őket gyakorlatra (OKÉÉ gyakornok!!!, csak meglesz magyarul is a szó), asszem 2-3 hónap. Valami 5-6 kör mire bekerülnek, szóval nem szarral gurigáznak. Aztán idejönnek az ország minden sulijából, és támogatják a szállásukat, nagyjából egy épületben laknak, és jól érzik magukat. 

Amúgy komolyan mondom, nem hülye egyik sem, és hót komoly projekteket kell megcsináljanak, amíg itt vannak, amire mondjuk nekünk sose jut idő, de kéne már. Én jelzem csak pislogok, főleg amikor előadást tartanak, lehengerlő.

Hát igen, a kommunikáció mindenképp, amire megtanítják őket. Eladni magukat, néha amúgy tényleg a nagy semmit, de azt viszont nagyon. Akárhogy is van, lehetne ebből tanulni.

Viszont baromi hangosak számomra. Felszálltunk a buszra és tolják magukat, kisebb fajta verseny a ki a hangosabb a szemétdombon fajtából, drámai kötő elemekkel. Oh, man! Noooo waaay! Neeeever beeen?! Rendszerint magasabb, sipítozóbb hangon, ami jelen helyzetben meg idegesítőbb volt, mert az egyik fiú is így nyomta. És ugye reggel 7:30-kor indult a busz, tehát különösen érzékenyen reagáltam az Ő éles ébrenlétükre :)

Jellemző amúgy az affektálás a nők körében, bármilyen korosztály is legyen. 

Nehéz leírni, látni kell őket:) Tegnap pl a liftnél vigyorog rám az egyik mint a tejbe tök, én meg néztem, h mi baja lehet. Tudom, hogy sosem találkoztunk, de tök úgy viselkedett. Végül hogy oldjam a feszültséget, amikor beszálltunk, megdicsértem, h szép színű a ruhája...tudom, tudom!:))) Ő ezek után megkérdezte a nevem. Hm???!!! Mondtam Gabi, mondta, h ő Morgan és gyakornok. Ok Morgan, ki nem szarja le:) Vigyorgott tovább és én kiszálltam a liftből. OMG.. Már ez is szedheti azt a kedélyjavítót, amit az affektálós anyukák legtöbbje.

Ma egyedül azzal leptek meg a kis 20 évesek, hogy a focivb is téma volt. Még a végén kiderül, hogy nemcsak baseball van és amerikai foci. Mondjuk azt nem szeretem, amikor megkérdik, hogy magyarok bent vannak-e:)))) Ilyenkor nem nagyon tudok felvágni, az 56-os 6:3 felemlegetése pedig lássuk be baromi kínos:)