Persze valahol kurva szarul érezzük magunkat, mert itt nem szarral gurigáznak. Azt mondják ezért a kis szarért kap vagy 5 évet.
Ma már a helyi FBI foglalkozott velünk, azt mondják számukra ez fontos ügy, mert nem jellemző és így hogy elkapták, más turistával nem fog megtörténni. Mondjuk ettől picit jobban vagyunk, de bakker 5 év!!!
És mi csak a kurva memória kártyát akartuk vissza!!! Jobban járt volna a kis szaros ha nekünk adja el, magyaráztuk mi mindenkinek az utcán, miután Sahar megkergette, h adunk pénzt èrte :)
Szóval az eset...
Megérkezve kb 24 óra elteltével, szunya, aztán séta. Úgy döntöttünk, h mindegy milyen büdösek vagyunk, itt vagyunk, örülünk, régi házak, amcsi autók! Juhéj!
Kb 2 utca séta, 10 fotó, láttuk h követ minket egy duci fekete srác. Néha mögöttünk, néha előttünk, de velünk. Abszolút nem gondoltunk semmi rosszra, addigra már hozzászoktunk, h cuppognak utánunk, beszólnak stb. Sahar még azt is feltételezte, h megfigyel minket:)) Mert ez egy olyan ország:)
Aztán egy óvatlan pillanatban, amikor épp a karján lógott a kamera, srác valahonnan előpattant, Saharnak rohant, kitépte a kamerát és rohant, Sahar meg utána, sűrű káromkodás közepette:)
Én mire kettőt pislantottam már sehol nem voltak.
Az utca amúgy tele emberekkel, nem nagyon dolgoznak, annyira kevés a fizu, hogy nem éri meg. Ugyan még csak véletlenül sem segítettek Saharnak, de nekem szívélyesen mutatták melyik irányba rohanjak Sahar után. Amúgy majdnem elkapta, csak megbotlott a flipflopban.
Mondjuk isten tudja, akkor mi lett volna.
Szóval rendőrség. Szimpla ügynek gondoltuk, kap egy papírt, felhasználja a biztosítónál és kész.
Ehelyett először felvette a jegyzőkönyvet egy külügyes, pár szót beszélt angolul (bár azt mondják mindig, h beszélnek, de ez azt jelenti, h mi nyomjuk angolul, ők meg spanyolul, közben vadul mutogatunk és próbáljuk megérteni egymást).
Egy darab papírra leírt jegyzőkönyvvel átsétáltunk egy bejáratnál ülő rendőrbácsihoz, aki megint felvette a jegyzőkönyvet ismét csak egy darab papírra.
Itt már teljesen a szállásadónk angoljára hagyatkoztunk a fordításban. Ezek után bemehettünk egy belső irodába, ahol kezdődött az egész megint. Többször leírtuk, szállásadó fordított, stb stb. Volt ugyan számítógép, de nem használták, szeretnek írni:)
Igazi időutazás.
És amit nem említettem eddig, hogy volt egy fotó a tolvajról, nyilván az én kamerámon:) Nem teljes, féloldalas csak.
Az idióta belesétált az egyik fotómba, amikor egy autót fotóztam:)
Rendőrségen vettem észre, onnantól kezdve mindenki az én gépemet fogdosta és nèzte a kèpet. Kezdtünk piszok népszerűek lenni.
Elvittek a helyszínre is és a kábelért, hogy letöltsem nekik a fotót. Mondom én hogy van számítógép:)
Innentől kezdve a beépített emberekkel, mindenki ismer mindenkit alapon már nem volt nehéz elkapni a srácot.
Úgyhogy másnap este már mehettünk megint rendőrségre, de most már azonosítani. Ekkor foglalkozott velünk az "FBI" :) Egy 40es csóka totál odáig volt tőlünk, mi meg tőle, h milyen jófej volt. Büdös szót sem értettünk egymásból, de azt hogy FBInak tituláltuk azt értette, és vigyorgott huncutul:) Sahar ki is nevezte az én "lover"-emnek:) Hozatott nekünk igazi fordítót is, aki egy nyugdíjas professzor volt perfekt némettel és angollal.
Amùgy mint a filmeken, 3 csávó elénk állítva és nekünk meg mondani kellett hányas a mienk, egymástól függetlenül, miközben rahedli rendőr vett körül minket és élvezte az egész műsort. Persze nem szoba volt tükörnek látszó fallal, hanem egy épületbe kellett a reluxán keresztül kukucskálni :) Fenomenális:)
Aztán megint mindenféle papírmunka. De végig mindenki überkedves volt.
Végén kaptunk hazaszállítást, de mi úriasan más címet mondtunk be, mintha taxiban ülnénk:) Ugyanis már rég a szállodában kellett volna lennünk, ahova aznap este érkeztek Ramiék, mert ugye kicsi a világ:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése