Az autó

Alapvetően a vezetésről akartam írni a következő bejegyzést, de az élet mindig produkál valami jobbat :)
Pont ma hallottam a rádióban, hogy elkészült a listája a legrosszabbul vezető városoknak Amerikában és Washington vezeti, így érthetitek rögtön, hogy miért is akartam erről írni először :)
Node majd legközelebb!
Azt hittem a kis piros csoda megvételével elindul a nyerő szériám, nem gondoltam, hogy felteszi még az i-re a pontot:)

Péntek este leautóztam New Yorkba, illetve hát fel. 
Rámfért végre valami kikapcsolódás, bár így is két telefon volt nálam extrában, mert 2 kollegát is helyettesítettem a hétvégén. Ezt csak ideszúrtam, mert kapok néha otthonról olyan leveleket, hogy nekem ez az egész egy nyaralás. Finoman szólva szét szoktam akadni ezen, hiszen napi 12-14 órában nyomom, és legtöbbször azt sem tudom milyen kint az időjárás, mert a mélygarázsból az irodába, onnan a mélygarázsba, aztán a lakásba megyek :)
Szóval jött otthonról egy kollegina, Zsófi, vele mentem, és Dávidnál szálltunk meg, Anna barátném nagy barátja és mellesleg közgés volt.
Hosszú ecsetelés helyett a lényeg, egész napi New Yorki csatangolás után arra mentünk vissza Dávidhoz, hogy kocsinak hűlt helye. Hát nem kívánom azokat a perceket vissza, amíg úgy volt, hogy akkor ezt baszki ellopták!
Dávid a zuhany alól lépett ki, amikor 2 lesokkolt csaj nekiszegezte, hogy hol az autó. Valahol kicsit reméltük, hogy csak arrébb állt vele:) De az arcából láttuk, hogy nem igazán:)
Ekkor volt az, hogy ledőltem a földre, sírva fakadtam, hogy elegem van, és hazaköltözöm ebből a kurva országból.
Ennél már csak az volt viccesebb, hogy ők ketten kirohantak az utcára megnézni, hogy hátha csak máshol áll :) Lássuk be nem sok esélye van, h valaki arrébb toljon egy autót:)
Dávid viszont ráripakodott a kint lebzselő, angolul nem igazán beszélő, általa pakisztáninak titulált szomszédra, hogy HOL AZ AUTÓ??!! :)
(Amúgy most találkozott kb először a szomszéddal:) )
Az öreg annyit tudott mondani, h police, police. Úgyhogy megnyugodva jöttek vissza, h "csak" a rendőr vitte el :)
Pedig reggel direkt hátrébb tolattam, h nem álljak a tűzcsap közelében. Persze utánaolvastunk, hogy 15 láb, azaz 4.5 méter kellett volna. Nah mondjuk az tutira nem volt meg :)
Rendőrség, száz telefon, meglett. A rendszerben. Mert persze a lerakat már zárva volt este 10kor, és másnap is, csak hogy még jobb legyen:) Mi meg ugye még aznap vissza akartunk menni DC-be. 
Vasárnap azért megnéztük hol a hely, hátha. Hát mint a filmeken, a város kietlen szélén, a felette futó hidak dübörgése alatt, a temető mellett, régi gyártelepek árnyékában, ahol a madár se jár :)
Vasárnap visszabuszozás DCbe. Dávid hív, hogy bezárta a bérelt autó kulcsát a csomagtartóba. Ekkor már sírtunk a röhögéstől, de már előző este is:)
Azzal vigasztal, hogy valami oknál fogva, mindenki szétesik, amikor kiköltözik, úgyhogy ebből produkáltunk egy hétvégét együtt is.
Hétfőn melóból elkéredzkedés, buszra fel, és másfél órás csúszással sötétedésre meg is érkeztem. Dávid jött velem, hál' isten! Bár szerencsétlent egy az egyben kizavarták a telepről, a sötét utcára, mondván, h csak a tulaj jöhet be :)
Utólag mondta, h azért jelezte a rendőrnek, hogy ez nevetséges:) Nah mondom, bakker, elvittek volna bilincsben, mehettem volna letenni az óvadékot :)
Kocsit épségben megkaptam, 200 dollárért cserébe. Szerintünk 0 lábra álltam a tűzcsaptól. Nah most ezzel hogy szálljak vitába:) Legközelebb bárhol megállok, lefotózzam?:)
Azért még egy kört futottam, mert valahol menet közben az ájfón tokostól, benne a hitelkártyával eltűnt. Bent hagytam a rendőr autójában, aki vitt az enyémhez, mert miért is ne :)
Ekkor már megint nagyon röhögtünk :)
Ezek után még visszaautóztam DCbe (csak h képben legyetek szerény 4.5-5 óra), hajnali 3-ra meg is érkeztem alapvetően az őrangyalomnak köszönhetően, mert volt párszor mikroalvás vezetés közben. Nagyon durva volt.
Aztán még kiküldtem egy riportot, 4-re ágyban is voltam, a mai napot vegetatív üzemmódban lenyomtam.

A buszon amúgy kifogtam egy óriásdarab feka csávót, aki tiszta hangosan hallgatta a zenét. Amikor kértem, h kicsit halkítsa le, akkor nyilván nem tette, de amikor egy srác is kérte, akkor eldurrant az agya, és igazi ordibálós, verekedős hangulat lett. Mondta is a srácnak, hogy őt már megüti, mert Ő pasi. Nekem meg, hogyha nem tetszik miért nem jövök autóval. Na gondoltam, ebbe most ne menjünk bele :)
Ezek után minél kisebbre igyekeztem összehúzni magam, hogy ki ne húzzam a gyufát. Főleg miután végighallgattam, hogy valami csajnak magyarázza a telefonban, hogy de úgy volt, hogy visszafogadsz mielőtt a börtönbe mentem. :)

Tanulság most is van.
Tanulság #1: New Yorkba kocsival nem
Tanulság #2: Kocsiba mérőszalag
Tanulság #3: Nagy darab, börtönviselt bácsikkal nem beszélgetünk
Tanulság #4: Van az a pont, ami után már csak röhögni lehet