Kalifornia #2

Megint meg kell állapítsam, itt aztán minden van, ami kellhet ;) Teljesen élhető, sétálható, tömegközlekedő nagyváros, San Francisco. Borvidék. Hegyek, völgyek, a szárazság miatt folyók nem igazán. És a tenger, ami mellett kacskaringózhat az ember az 1-es úton. Csillagos 5-ös, leülhet!:)

Viki barátném, aki ugye Litta húga (így asszem jobban tudjátok) költözött ide családjával, mert férjét Kristófot áthelyezte a Yahoo szilikon völgybe, Sunnyvalle városkába. Egy pofás kis házban laknak a 2 manóval, Pattival és Stefivel, akik nagyon helyes tündérbogarak. Patti kifejezetten az az elrabolom-most-azonnal angyalka, nagy barinők lettünk, sok sok puszi, csiki, ölelés.

Sunnyvalle egy csendes kisvároska, egyike a Szilikon-völgy városainak, szombat délelőtt organic, non-GMO farmers market. Ez most itt a trend. Minden bio, nem génkezelt, de persze tökéletes formájú, hibátlan, cserébe sokszor íztelen és k drága. Node az ember lánya veszi, mert hátha mégis jobb, mint a másik, teljesen ugyanígy kinéző, ugyanúgy íztelen, de negyedannyiba kerülő társai;) 

A piacon egy dolog nagyon szembetűnő, az a sok indiai. Szilikon völgy, IT, nyilván :) Lehet kicsit ki vagyok erre hegyezve, most hogy egy indiaival randizom. Az meg hogy Litta pont olyan Nők Lapját hozott, aminek a címlapján a leghíresebb indiai színésznő van, belül pedig egy csomó cikk Indiáról. Jelek, jelek, jelek. Vagy nem:))

Reggel még masszív köd fogadott a reptéren, és egész hűvi idő, de délre már sültünk meg, és ment le az egész banda a tengerpartra, Santa Cruz-ra. Ez az abszolút kihagyható, vurslis, zsufis, kommersz partszakasz, de tény h nagyon közel van:)

Másnap, vasárnap pedig elindult mindenki Napa völgy irányába. 

Amikor a fő útról lekanyarodtunk és egy fákkal körülölelt úton találtuk magunkat, amiket sárgálló, pirosló, őszülő szőlőtőkék öveztek...hát rögtön úgy éreztem haza értem és eláraszt a nyugalom. Én se értem, de lenyugtat. Úgy értem pia nélkül is :P

Az első kóstolás egy gyönyörű birtokon a Silverado Trail mellett, ez ami Napa városából indul és szőlőbirtokok övezik. Picit Szépasszony völgye, a legtöbb kommersz, de néha akad egy-egy jó is. Az igazán jók elbújnak:) Az első hely, Chimney Rock, rendben van, de teljesen túlárazott. Második hely pocsék, már a nevére sem emlékszem. Viki nagyobbik kislányának tanítónénije, Ms Hernandez ajánlotta mint családbarát helyet. Már a parkolóból jobb lett volna ha visszafordulunk. Ilyen helyet még az életben...! Hatalmas parkoló, ahova hozzák a buszos kiránduló népet, a kerti kaja az még ok is, de a belső bemutató terem egy hodály, ahol a hülye turista minden borhoz kapcsolódó mütyürt és kaját vehet. Már eleve sokkhatás alatt hömpölyögtünk a tömeggel, de miután megkóstoltuk és köptük ki a pinceízű bort, rohantunk ki a levegőre rögtön. Ó Te Jó Ég! Miért kell ez nekik?! Érthetetlen! Idejön a nyugodt, gyönyörű, zömmel minőségi borvidékre, és erre bejönnek egy ilyen borzadvány helyre. 

Harmadik hely egy inkább pezsgős hely volt, Domaine Carneros, nagyon kellemes terasszal és kilátással. Patti tündérkirálylány művészi kompozíciót rakott össze kavicsokból, levelekből és ágakból:) Próbálták elfoglalni magukat a lányok, amíg a nagyok alkoholizáltak. Azért ez a rész nem kifejezetten gyerekbarát:) 
Negyedik helynek pedig elmentünk a Buena Vistaba, ahol klubtagságom révén ingyen kóstolás volt, és nem csalódtunk most sem. Azóta mondjuk a klubtagságot muszáj volt törölnöm, mert a kiszállításuk az köpedelem, a 3-dik negyedévest ki sem hozták, merthogy meleg van, de azt legalább fel tudtuk most szedni és Littáék is haza tudtak vinni belőle egy üveggel a borvacsira, illetve Vikiéknek is maradt belőle. De a 4-dik negyedévest egyszerűen nem bírták leszállítani, mert nem talált meg a kiszállító, és a végén addig kavartak, hogy elvitték a régi címemre Virginiába. Ez volt az a pont, amikor mondtam, hogy ok, akkor ne is fáradjanak. Viszont meg is értettem, hogy az utóbbi 2 kiszállításnál miért kaptam buggyant borokat. Magamat hibáztattam, azt hittem rosszul tároltam. Kár értük, mert a borok tényleg jók. 
Ez a borászat magyar vonatkozású amúgy, ugyanis a kaliforniai borászatot egy magyar teremtette meg. Nyilván! :) Gróf Haraszty Ágoston, kalandőr :) Volt Ő minden, még San Diego seriffje is, és neki köszönhető a szőlőtőkék Európából behozatala, a borászkodás megteremtése. A borászat most egy francia csóka kezében van, aki próbál visszanyúlni a hagyományokhoz, és tolja a Haraszti örökséget, van magyar zászló kirakva, van Harasztynak beöltözött guide és a borok nevei Haraszti családtagjait tükrözik, úgyhogy a nagyon menő Béla, Géza, Attila stb nevekre hallgatnak a borok. Mellesleg a Béla bor az egyik legjobb Pinot!

Kellemes időt töltöttünk itt, a gyerkőcök persze egy idő után unták, Litta talált ki egy mesét, amit tátott szájjal hallgattak, nagyon édesek voltak. Ezután a borászat után Vikiék mentek haza a lányokkal, mi 3-an maradtunk Sonomában. Egy nagyon jó airbnb helyet sikerült kifognunk, ízlésesen berendezett, 2 hálószobás, teraszos lakást. 

Sonoma nagyon kellemes városka, csendes, nyugodt, sétálós, reggelire irtó finom sajtos rúd a francia pékségből. Persze maga a borvidék erős francia koppintás, a borok fajtáiban is a francia hatás látszódik, és mindkét este franciás étterembe mentünk. 
A másodikat vártam nagyon! Oda asztalfoglalás stb. Előző Kalifornia trip alatt nem jutottam el, mert a többieket magasról nem érdekelte a gourmankodás, úgyhogy most itt volt az idő :) Thomas Keller étterem, igen híres chef, van neki 7 csillagja összesen 3 étteremre leosztva. Itt Napa völgyben a French Laundry a híres, 3 csillagos, de ide már nem volt hely, illetve van neki ez a Bouchon lánc, étterem és kávézók pár helyen Amerikában. Szóval a Bouchon-ba mentünk a második Sonoma estén, és mély csalódás volt. Egyszerűen nem volt benne semmi átütő élmény. Az előételem volt jó (libamáj, még jóhogy!) meg a borok. A főétel futottak még kategória, desszert meg egy sima madártej :) Litta a levesét visszaküldte, volt valami furcsa íze. Zsolt tisztességgel megette, de éjjelre megbánta;) 

Amúgy a Napa szó elég félrevezető, mert ugye a völgy az, ami híres, de van Napa város is, aminél viszont Sonoma sokkal cukibb. A fine dining helyek pedig Yountville városkában vannak. 

A második boros napunkon egy kisebb kézműves borász feldolgozó üzemébe mentünk. Zsolt munkatársai ajánlották, akik odáig vannak a boraikért. Az üzem a szőlős közepén volt, kellemes kis autókázás után jutottunk oda. Eldumáltunk a csávóval, a borok zöme rendben is volt. Ami tetszett, hogy kicsit amolyan szövetkezeti formában tolják ezen a helyszínen pár borásszattal, azaz közösek az eszközök, és a boraikat is egy közös bemutató teremben lehet megtalálni a közelben. El is mentünk oda, de végül az udvarban egy másik borászat lett szimpatikus, ahova betértünk kóstolni, úgyhogy azóta van egy új bortagságom. Kokomo winery, kézműves, csak itt lehet inni, vagy egy-két jobbféle étteremben. Mindannyiunknak bejött nagyon. Bezzeg valahogy nekik sikerült leszállítani a borokat azóta;) 

Aztán teljesen véletlenszerűen autókáztunk hegynek völgynek és a Russian River borvidéken keresgéltünk. Gyönyörű környék! Végül az út mentén a magasban kiszúrtunk egy borászatot, ahonnan úgy gondoltuk szép lesz a kilátás :) Még jó hogy 2 bortanonc is volt, olyan mint amikor a címke miatt veszem meg a bort :) Nyilván azért csekkoltunk egy ratinget is, mielőtt betértünk:) A kilátás tényleg pazar volt, a borok is rendben voltak, csak Chardonnay és Pinot. Viszont a kóstoltató fiú fölöttébb érdekes volt, minimum be volt szívva és beszélt csomó ökörséget, bizonyos pontig szórakoztató volt, egy idő után inkább fárasztó. Érdekes, de élmény:)

Harmadnap már nem akartunk nagyon borozni, hogy tudjak hosszan vezetni, úgyhogy a híres neves gyönyörűséges 1-es út felé vettük az irányt. Nagyon szembetűnő a szárazság, ahogy haladtunk át a vidéken, teljesen holdbélivé válik a táj a kiégett pusztaságok miatt. Egy-két helyen öntöznek, ott egy csíkban szép zöld, de így csak még nagyobb a kontraszt. Sok helyen haladtunk el cédrusligetek mellett. Imádom, már ahogy kiszáll az ember az autóból és megcsap a cédrus illata. Jaj, nagyon jó! Az új kedvenc fám!!!

Az 1-es út pedig ismét gyönyörű volt, kicsit magasabban lyukadtunk ki, mint ameddig a múltkor eljutottunk a többiekkel, de nagyjából ugyanazt az utat jártuk be. Egy kellemes öböl parti étteremben ettünk-ittunk egy nagyon jót. Az oyster-ről híres, de azt én továbbra is kihagyom, meghagytam a többieknek az élményt. Lassan lecsordogáltunk San Francisco irányába, az út igencsak kacskaringós , szóval gyorsulni se nagyon lehet és eléggé kellett koncentrálnom. Kifejezetten nem értem most már, hogy Stefán miért vezetett végig az úton, amikor letoltuk Kaliforniát, nem normális dolog.

Egy megállót beiktattunk Golden Gate fotózkodásra, aztán a dugóban leszállítottam Littáékat, megpuszilgattam utoljára az angyal lányokat, és reptér.

(Spoiler alert: már nem randizom az indiaival...hehe :) )