Florida

Leharcolva 2 hét ámokfutós dekorálós lakástakarítás után, egész napos Hálaadás főzés és 6-6 órás vezetés New Orleansba plussz kis bulizgatás után...akkor uccu neki másnap Florida. Vasárnap leszállítottam a többséget a reptérre és hétfőn Tündivel neki indultunk.

A repjegy hamarabb volt meg, minthogy kitaláltuk volna, mit érdemes megnézni, úgyhogy Tampába repültünk, miközben azon a környéken végül semmit sem akartunk látni. Úgyhogy este rögtön kezdtük egy 3-4 órás vezetéssel, végül is már úgy hiányzott ;)

Sokáig nem jutottunk, éreztem, hogy ráz a kormány, még meg is jegyeztem, hogy a centrírozás nem a legjobb. Megálltunk egy gyors vacsira Sacramentóban és elinduláskor konkrétan majd szétesett a kocsi, le is álltunk és hívtuk az asszisztenciát. Volt ezen a helyen is reptér, végül bevállaltuk hogy, szép komótosan elvezetünk addig. Kaptunk is gyorsan egy csere kocsit, mondjuk hasonlóan elhasználtat, de ez már bírta a végéig. A szokásos Alamo helyett most valahogy a Dollár-nál kapott bérautót Tündi. 
Note to myself: Never Again!! Gyanús h más kölcsönzőktől vehetik meg a leharcolt flottát, mert én bérautót ilyen állapotban és ennyi mérfölddel még nem láttam :) És Chevy Spark aztán a későbbi Mazda 2 is egy igen mókás economy kategória :) 

Első éjjel Naples-ben aludtunk, sokat a városból nem láttunk, 2 dolog volt feltűnő, hogy nagyon sok az idős nyugdíjas és valószínű ebből eredően, a rossz vezető. Olyat kellett satufékeznünk kedves vezető társunk miatt, hogy kb repültünk ki a szélvédőn. Kényelmesen üldögéltek a kávézóban, olvasták a híreket, megosztották, megvitatták egymással a dolgokat. Miközben kint parkoltak a nem szerény autóik. Valami, amit nálunk soha nem fog megtapasztalni egy átlagnyugdíjas.

Naples-ből leautózunk Marcos Islandre, kis tengerparti séta, kagylógyűjtögetés. Gyönyörűséges kagylók. Olyan színek, amiket még nem láttam. A part fehér homokos, víz átlátszó, szóval elég kellemes hely;) Elég sok szakaszon persze itt is a szállodasor a háttér, amit én nem kedvelek, de voltak elhagyatottabb részek is.

Innen Everglades Nemzeti park nyugati bejáratához mentünk és befizettünk egy Mangrove hajó túrára. Nagyobb hajóval mentünk, szóval az airboat élmény kimaradt, másnap is nagy hajónk volt. Mégiscsak vissza kell mennem New Orleans-ba, hogy kipróbáljam. Sok-sok madár, egy-egy kibukkanó aligátor fej, rettentő sok szúnyogcsípés. De a Mangrove fák sűrűje tényleg jó, ugye én a fabuzi jól elnézelődtem. A Mangrove erdő különleges arcát az adja, hogy a fa gyökerei, a lélegző gyökerek látszanak és ettől olyan káoszos, sejtelmes lesz a gyakorlatilag vízben álló erdő. A víz pedig sötét körülötte, de nem azért mert koszos, hanem mert elvileg tanninos. A fa örökzöld, de mégis van néhány sárga levele, amik a vízből felszedett sót gyűjtik, és amikor beesnek a vízbe, akkor kerül elvileg tannin a vízbe. Mondjuk, amikor ennek próbáltam utána olvasni, akkor úgy tünt, hogy picit ez is mende-monda szerű. Nah mindegy, azért a tannin miatt örültem a sztorinak :D Tünde is talált magának kedvencet, egy madarat, azt amelyik mindig a széllel szembe fordulva ül:)

Még nagyon szezon előtt volt minden, ami néha jó volt, mert nem volt tömeg, de néha szívás, pl amikor éhes vagy és minden zárva, mint a hajótúra után is:) Úgyhogy a másfél óra autóút a következő szállásunkig, Florida Cityig azzal telt, hogy elfogadható éttermet találjak, hogy rögtön odavezethessünk, kopogó szemmel:) 

Florida City eléggé lepukkantka hely benyomását keltette, volt már vurstli, ahol vendég még egy szál se, volt viszont Outlet, úgyhogy Tündi tovább vadászhatott :), esténként ugye hamar sötétedik, szóval nézelődni nem nagyon lehet úgysem. A város sztem egy olcsó opció Miami közelében a Florida Keys bejáratánál, más nem nagyon derült ki róla. Az útszéli motelünket viszont egy állandó biztonsági őr vigyázta...lehet nem volt baj:)

Harmadnap az Everglades keleti oldalán is elmentünk egy hajótúrára, itt már kifejezetten sok aligátort láttunk, újabb madár fajtákat és vízi tehenet is. Nagyon sok, durván elszaporodott kígyóról is sztorizott a kapitány, de azt hál isten nem láttunk. Később elmentünk egy kis sétára a parkban, ott viszont közvetlen közelben heverésztek az aligátorok és a jobbnál jobb fej madarak. Teknősöket is láttunk, sőt egyet sikerült kiszúrni vezetés közben, és nem összelapítani, miközben épp rácammogott az útra. Elég morci volt így is, hogy nem tudott továbbhaladni miattunk. 

4-dik napra Florida Keys és Key West volt a program. Már jó előre kinéztem egy tengerparti homokban asztalos éttermet, hogy az igazi Key Lime Pie-t kipróbáljuk. Az étterem tényleg nagyon jól nézett ki, sajna az eső elkezdett esni, szóval fedett helyről néztük. A pie is jó volt, bár az én ízlésemnek túl édes. Viszont itt találkoztunk először a Florida Keys pincér típussal:) Az abszolút negédes, supersweet, mégegyszer-hozzámszól-megcsapom típussal. A kevesebb néha több mondást biztos, hogy nem hallották még. Itt élek már egy ideje, tehát hozzászoktam, hogy mindenki ezerrel kedves a borravaló miatt, de ez az én barométeremet is kiverte. Tündiét meg főleg :) Hehe. 

Innen sajnos szakadó esőben vezettünk egy darabig, szóval a látvány nem volt túl jó, pedig tényleg gyönyörű lehet itt:) Úgyhogy következőnek egy kávézóba ültünk be, hogy valami történjen:) Aztán szakadó esőben vezettünk tovább Key Westre.

Hál isten estére elállt az eső és be tudtunk menni a városba egy vacsira és sétára. A vacsival megint nem volt szerencsém, főtt kagyló helyett nyerset kaptam, aztán szájhúzást a pincérnőtől, persze ő is a megütöm-hi sweetie kategória, és amit még soha nem éltem meg, kinyitotta a számla könyvecskét és az orrom előtt nézte meg, hogy mennyi borravalót adtam (nem sokat, érthető módon, a kaja miatt) és nagy duzzogva, hogy mi csak 7$-t adsz? Akkor kellett volna lenulláznom. Grrr!! Úgyhogy most kivételesen élvezkedtem a Tripadvisoron és adtam a review-kat sorra a helyekről, ahol jártunk:)) Hehe. 
A város amúgy sokkal jobban bejött mint New Orleans. Szintén sétálós, az épületek nem annyira szépek és karakteresek, de sokkal több helyen szól az élő zene, kb egész nap; másnap már napközben is tapasztaltuk. Nekem nagyon bejött a hangulata, és úgy tűnt, hogy az átlagéletkor is jóval magasabb. 

Éjszaka olyan égi háború volt,amilyet én még nem hallottam, ott feküdtünk 3-kor az ágyban és hallgattuk, ahogy leszakad az ég. Tündi szerint már otthon is ilyenek a nyarak, csak én pont lemaradtam róla. 
A másnap így borultan, esősen indult, úgyhogy a Hemingway múzeumba vettünk az irányt. Nekem bejött, jókat sztorizott a guide is, sokat koncentrálva Hemingway és sztem a saját ivási szokásaira. Ilyenkor mindig úgy elhatározom, hogy majd jól elolvasom minden könyvét, mert bejön a faszi karaktere, de aztán persze úgy járok ezzel is mint a többi olvasatlan könyvvel a polcomon. 

Múzeum után elkapott minket egy jó nagy zuhéj, bemenekültünk egy cuki szuveníres boltba. Egy édes idős házaspár vezeti, akik Massachusetts-ből költöztek le, hogy ne kelljen többet havat lapátolni. A bolt nagy része kézműves apróságok, amiket vagy ők csináltak, vagy pl a nyugdíjas postamester. Utóbbinak nem tudtam ellenállni, a lehető legédesebb karácsonyfa díszek kagylókból, vettem is egy csomót, mondjuk zömmel h ajándékba adhassam. Gyönyörűek! És persze töredékét kérték el érte a szokásos giccs karácsonyfa díszekhez képest. Úgyhogy jó, hogy esett az eső:) Ami aztán szépen el is múlt és kellemes idő lett, úgyhogy ott is ragadtunk és sétáltunk össze-vissza. A temetőbe is kimentünk, mert elvileg tök vicces feliratok vannak (I told you I was sick; He loved bacon..oh and his wife and kids too; If you're reading this you desperately need a hobby), de nem találtunk pontos térképet hozzá, így nem találtuk meg őket. Viszont volt egy pár, akiket épp esküvői fotóztak. Hmm, ez azért kicsit már morbid nekem. 

Miami felé az autózást sötétben tettük meg, úgyhogy a szigetekből már megint semmit se láttunk:) És egy balesetet is kifogtunk, ami a 2*1 sávos szigeten blokkolta teljesen a mozgást, úgyhogy jó későn értünk Miami Beachre:) Parti huligánok:) Péntek éjjel érkezni holt fáradtan, 4-5 óra vezetés után! Priceless:) Azért rákényszerítettük magunkat, és sétáltunk legalább egy kicsit, megnéztünk egy-két art deco épületet, ami nagyon bejött és betoltunk egy koktélt. A szállás nagyon jó helyen volt, mondjuk rettentő pici volt, és kaptunk egy mini ágyat közösnek, kicsit kontrasztos volt az előző esti Mariott-hoz képest, ahol egy lakosztályt kaptunk külön nappalival, 2 fürdővel, kb 8 ember elfért volna és nem szorongva:) Itt meg 2, de szorongva:)

Másnap reggel kisétáltunk a ház mögött a tengerpartra, picit borult, fülledt reggel volt, kb 98%-os páratartalommal:) 

Próbáltam keresni egy normális kávézót normális kávéval, mert az amikor mar 5-dik napja a Starbucks-ba kell járni, mert ott van egyedül ihatóbb kávé, sok mindent elmond arról, hogy eddigre már milyen nyűgösek voltunk mindketten:) Erre találtam egy szuperpici, igazi olasz kávézót, ahol kb mindenki olasz volt rajtunk kívül, úgyhogy élvezkedtünk végre:) Nézegettük az Art deco házakat megint, némelyik gyönyörűen felújítva, tök érdekes hangulata van az egész városrésznek. Esőben hagytuk el a várost, ami persze szépen kezdett elmúlni, ahogy haladtunk az állam másik oldalára a reptér fele. Úgy tűnik a nyugati oldal nem annyira esős, ha valaki errefelé járna:) 

Summa szummarum, nekem nem volt akkora flash élmény Florida. És itt most ne verjetek meg, vagy szidjátok anyut:) Mindenhol volt valami, ami jópofa, de nem volt olyan érzésem, hogy ide mindenképp vissza kell jönnöm. Mint mondjuk Kaliforniába bármikor, vagy Alaszkába, vagy New Yorkba vagy vagy vagy...:) Key Westet el tudom képzelni egy parti hétvégére, és azért még Disneyland is szúrja az oldalamat, szóval meglássuk:)