Sütipéntek

Megint sütipéntek, és gondoltam egy nagyot, meg egy kisebbet is.

Biztonsági tartaléknak sima piskóta, illetve hát nem sima, mert mogyorós.

A jó kis Horváth Ilonka könyvből, ami minden konyhában jelen van/volt . 

Anya sütötte meg onnan a lekváros lepényt, ami igazán egyszerű "mindent mindennel összekavarós" süti. Ezt gondoltam megsütni első körben, de megláttam a mogyorós lepény receptjét, és kipróbáltam. Jó lett!

A recepten erősen változtatni kellett, mert igen kis adag lett volna, szóval mindent duplájára vettem, kivéve a cukrot és a sütőport. Lényeg, hogy a liszt mellett, fele arányban őrölt mogyoró, amit simán ledaráltam a kávédarálómmal. Barátosném segített kutyulgatni a dolgokat, és kicsit aggódni kezdtünk, hogy túl natúr lesz, úgyhogy szórtam rá még csokidarabokat.

Kifejezetten fincsi lett, és szerintem tök jó tortaalap is lehetne.

A nagyobb gondolat az bonbon készítés volt. Kedvet kaptam Doki képeiről, és megpróbálkoztam ezzel: 

http://csakapuffin.blogspot.com/2010/09/citromkremes-bonbon.html

A tölteléke, a lemond curd, eleve isteni, az elhíresült máktortára is ezt tettem.

Bonbonformám nem volt, ezért a szilikon jégkocka tartókat használtam. Ezek igazándiból nem kockákat csinálnak, hanem különböző gyümölcsformájúak. A narancsgerezd formájút kifejezetten stílusosnak gondoltam, hiszen arra ráhúzható, h citrom, a fini citromkrémes bonbonhoz. Ezen kívül volt még alma meg szőlő is.

Majdnem minden papírforma szerint haladt, lemond curd hűlt. Megolvasztottam valamennyi csokit, nem az egészet, hiszen túl hamar dermed, folyattam a tartóba, elegyengettem, és hagytam megdermedni. Ezt újra és újra, mert nem bírtam belőni, hogy mennyi csoki kell egy tartóhoz, és mennyire hamar dermed. Szóval jól elpepecseltem, barátosném fel is adta, és hazament aludni. 

Hát igen, kezdett elég késő lenni. Nem is értem miért kell nekem mindig mindenhez este 8-kor hozzákezdenem!:)

Miután szépen megdermedtek, belepötyögtettem a krémet, és újrakezdtem a csoki-olvasztást:)

Minden tiszta csoki volt! Nem tudom hány edény, kanál, konyharuha körülöttem, rólam nem is beszélve:)

Azért elég kecsegtető volt a látvány, úgyhogy jól megérdemelt pihenésbe vonultam:)

A reggel már elkeserítő volt, sajna csak a narancsos-citromos formákból pattantak ki a bonbonok a megígért módon, a többibe, annak rendje-módja szerint beleragadtak:) Még jó, hogy volt vészterv:)

Azért azt a pár darabot bevittem mutatóba, hadd lássák mivel kínkődtem. 
Népszerűség vadász vagyok, no!:D

Kép nincs, majd ha egyszer megint alkotókedvemben leszek!

És ha szerzek igazi bonbon formákat. Mert sztem nem a technikával volt a baj, hanem a formák túl kemények voltak, ugyan szilikonos, de mégsem csokinak való. A citromos kifejezetten puha forma, jégkockának majdnem nem is jó, mindig billeg a kezemben, amíg a hűtőig eljutok.

Ez a Tanulság 1. 
Tanulság 2, hogy tényleg mindig kell B terv! 
Tanulság 3 pedig, hogy a házi lemon curd isteni, kanalazva meg tudnám enni, mondjuk citromos az tuti, szóval azt nem árt szeretni hozzá.