Nem is tudom, hogy ez milyen kategória. Mindenképp kilóg a mindennapjaim sorából, de nem mondhatnám, hogy önként kerültem bele. De ahogy magamat ismerem pár napig forgatom majd magam, aztán biztos tanulok belőle és pár nap múlva már sztori lesz:) Bár igazából már ma is sztorizgattam róla egy-két embernek, akik ismerik a másik felét is a történetnek:)
Ma miután megpróbáltam megérdeklődni kolleginától, hogy ugyanmár miért is nem csinált meg egy-két dolgot hónapok óta, válasz helyett aduászként bevetette hogy Ő miattam már hónapok óta pszichológushoz jár.
Őszintén szólva elsőre majdnem felröhögtem. Nincs akkora egóm, hogy azt gondoljam bárki életében ekkora szerepet tölthetek be, meg hát a csajt is ismerem már 5 éve, és mindig is a sunyiságáról volt híres.
De ezzel azért meglepett:) Tudom én, hogy baja van magával, az életével. Mindig is kedvét lelte abban, h belerugdosson emberekbe, akiket irigyelt mondjuk család, gyerek stb miatt, és nekem kellett vigasztaltam őket, de most megtalált engem is.
Azért igyekeztem komolyan venni, és eltöltöttünk egy kis időt a saját szidalmazásommal:)
Persze megértek én egy-két dolgot, tudom, hogy erős a kommunikációm bizonyos helyzetekben (na tessék elérte amit akart, forgatom magam!:), de hogy pszichológus!!!:)))
Ha jól számolom 5 hónapot ha együtt dolgoztunk, és hát nagy falu a cég is, mielőtt az új helyemre kerültem, már visszahallottam, h mennyire nem örül nekem, mert velem nem lehet együtt dolgozni. Mondtam ezt most neki, meg hogy így kicsit nehéz elkezdeni az együttmunkát, ha valaki így áll hozzá az elején. Sajnálta, hogy én holmi pletykáknak helyt adok. Hihihi! A pletykafészek:) Akinek csak akkor mondtunk el valamit, ha azt akartuk, h mindenki tudja:)
Megmondtam neki, hogy én meg azt sajnálom, hogy egyszer sem próbált velem leülni, és megbeszélni a dolgokat.
Na, ezzen most rágódhatok napokig:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése