Mendoza - borpincék #1

Végül is autóbérlés és kortyolgatás, felváltva vezetés mellett döntöttünk és igen hosszú listát és erőltetett ütemtervet raktunk össze majdnem 5 napra. Találtam egy blogot, ahol valaki, meglehetősen hasonló agyberendezéssel már átrágta magát a tervezésen, ötletelésen ami egy mendozai kirándulást illet, úgyhogy gyakorlatilag ráhagyatkoztunk.
Érkezés napján rögtön húztunk is Maipu borrégióba.
#1 Bodegas Lopez - nagyipari termelés, mély csalódással töltött el a betontartályok látványa. Amit a borsuliban csak mint szitokszót hallottunk a szoc rendszer tokaji bortermelése esetében. Az ebéd is itt, és persze steak-et kértem, amivel folyamatosan próbálkozom, mert ugye Argentiában steaket kell enni, de sajna rosszabbnál rosszabb. Itt is totál felejthető, a médium húst kihozzák tök szárazon, átsütve. Kíváncsi lennék milyen az átsütött. Borok amúgy rendben voltak.
#2 Bodages La Rural- boraik teljesen felejthetők voltak, viszont nagyon állat múzeumot rakott össze a tulaj. A borászkodással kapcsolatos mindenféle régi használati tárgyakkal.
#3 Familia Zuccardi - Egy nagyon kedves francia lány vitt körbe minket, aki elnézést kért az angoljáért, ami egyébként totálisan rendben volt, semmiféle francia akcentussal és persze spanyolul is nagyon jól tolta. Mellesleg el is gondolkodtam, hogy tök poén lenne egy borászatban dolgozgatni kicsit és hogy a beszélt nyelveim száma eléggé belitimálja, hogy hol is vennének fel. Hacsak meg nem tanulok már végre spanyolul. Mert hát jah, a nagy hallgatás ebben a témában, igen, azt jelenti, hogy jól abbahagytam a spanyol órákat. Nagyon jóféle Viognier-eket kostólgattunk és mutatta, hogy kísérleti jelleggel betontojásokat építenek és abban készül a bor. Nem is értem. De Anna borostanárnéni szerint ez most az új trend, sőt a betontartályt is megerősítette. Grrr!
#4 A napot a helyi sztár séf, Francis Mallman éttermében, az 1884-ben fejeztük be. Bodages Escorihuela borászat is van mellette. Nagy várakozással voltunk, nagyon állatul nézett ki, volt egy külön kenyér asztal, pazar választékkal, finomak is voltak. A ház borai szintén és számomra az empanadas itt volt eddig a legfinomabb. Voltak a kerti tapasztott kemencében készült kajáik is, úgyhogy én egy kemencés nyúlsültet kértem, nah az mondjuk nem jött át, totál száraz volt, asszem valami gond van velem meg a húsokkal ;) Gyönyörű kerti lugasban üldögéltünk, amit csak a szúnyogok támadása árnyékolt be, szarrá csíptek, aztán kértem szúnyogriasztót:) 
Amúgy ami itt killer, legalábbis a csúnyán szaporodó kilóim miatt, hogy az emberek nagyon  későn vacsiznak. A mi étterem foglalásunk 9-re szólt, ami nekem már no-no, de a hely tök üres volt, jóval később kezdtek szállingózni.

2 nap kihagyás után folytattuk a túrát, most Lujan de Cujo régióba.
#5 Bodegas Luigi Bosca: Itt már minden stimmelni látszott. Normális hordó, acéltartály, kísérleteznek kínai, orosz tölgyfával elsőnek az idén, amúgy persze a szokásos francia és amcsi, de ezek állítólag kifogyóban. Itt reggel 9-kor kezdődött a túra, úgyhogy jó kis reggeli volt, főleg, hogy nagyon bejöttek a borok :)

#6 Clos de Chacras: Ide azért jöttünk mert maradt időnk, és az előző helyről őket ajánlotta a srác. 1920-as évekből vannak betontankjaik, de belül átalakítottak, lekenték valami anyaggal, ami nem hagyja, hogy a szőlőlé a betont marja. Mert ugye minőségre törekszenek! Megmutatta a régi módszert, ahol minden a mennyiség volt. A régi betontankok nagy részét egybenyitották és pincét csináltak belőle, itt tárolják az üvegeket és a hordókat. Jó ötlet volt!

#7 Bodegas Lagarde: A top élmény. Nagytudású cukifej guide. Végén le is interjúvoltam, persze sommelier, aki Kaliforniát is megjárta mar. Gyönyörű udvar, mindenhol fa bútorok, izgi belső építészeti megoldások. És egy hangulatos étterem a 100 éves szőlőlugasok mellett, fügefa árnyékában. Az étteremben egy 5 fogásos menüsor volt, borokkal. Minden pazar, extra tálalási megoldásokkal. És jóóóó volt a húúúús. Vitte a pálmát.

#8 Ruca Malen: Gyönyörű kilátás Itt látjuk először ahogy érkezik be a szőlő, kis ládákban, hogy ne törjön. Az első napi termelőknél, mindnél, ömlesztve érkeztek nagy teherautókon. Van viszont itt is betontartály, de acél is. A magas kategóriás borok jó volt, a többi nem annyira ütött, de ide abszolút érdemes enni jönni, olyan állat a kilátás az Andokra.

#9 Chandon: 1 órás késéssel, a kóstolásra odaértünk. Csak pezsgő, nem volt annyira nyerő, egy rosé volt jó. Szép hely amúgy, és a Moet&Chandon család része, szóval pénz van mögöttük, Lucia is megerősítette, hogy mindenhol jelen vannak.

Chandon után tettünk még egy hegyi túrát, és végül stopposokat is visszavittünk Mendozaba, megláttak minket a kis faluban, ahol csaptunk egy kört, ők a termál fürdőben voltak és a buszra vártak, és mellesleg együtt kirándultunk velük a hegyekbe, szóval a 3 embert beszuszakoltuk a kicsi Ford K hátuljába:)