Kicsi a világ

Végre egy utazós bejegyzés, pedig ugye simán lehetne több:)

Múltkor Reni megjegyzésére végignéztem az évemen és igenis volt 2 olyan hónap, amikor nem utaztam sehova ;) De ezen felbuzdulva rögtön gondoltam is, hogy akkor ez maradjon is így:) Szóval októberre már megvan a repjegy,  Novemberben már van egy tokaji boros kirándulás és mivel szilveszter egy 4 napos hétvége, nem félek attól, hogy itthon fogok ülni :)

De miért is ez a bejegyzés?

Van ugyebár ez a Couchsurfing dolog, amivel lehet, hogy már mindenkit sokkoltam, de ha nem még, akkor néhány részlet:)

Nyers fordításban jelentése kanapészörf, azaz egymás számára gyakorlatilag vadidegen emberek szörfölnek a másik kanapéján, szóval nála alszanak, amikor egy adott városban járnak utazásaik során. Persze ez a kanapé lehet szimplán a föld is, kinek mi adódik. 

A lényeg az ingyenszállás, illetve egy olyan emberrel való megismerkedés, aki helyi és körbe tud mutogatni a városban, meg tudja mondani, hogy mik a legjobb helyek, ahol enni, inni stb lehet.

Nekem inkább ez utóbbi koncepció tetszett és emiatt csatlakoztam. Mert ugyebár sosem megyek szervezett útra, és mennyivel jobb volt amikor pl Monacóban vagy Bejrútban egy helyi gardírozott minket, és Bangkokban is ez volt, de akkor már ezt a Couchsurfing (röviden CS) dolgot használtam.

Amikor az egészet elmesélem bárkinek is, többféle reakciót szoktam kapni. Hozzáteszem anyu természetesen semmit sem tud a dologról, asszem attól már komolyan kitérne a hitéből, hogy vadidegeneknek odaadom a lakáskulcsomat:)

Szóval a reakciók:

- Nyilván nem vagyok normális. Laci haverom hallott egyszer erről a Morning Show-ban reggel, és Ő is mint Balázsék is, teljesen ki voltak akadva, hogy ez csak degenerált embereknek lehet a szórakozása, meg akik szinglik, és innen jön is a másik reakció...

- Szóval szex. Álszent lennék, ha azt mondanám erre soha-de-soha nem kerülhet sor :) Főleg, hogy olasz vadászpilota drágám is innen van, bár ugye nem nálam szállt meg, hanem Bangkokban találkoztunk de a CS-en keresztül. De ne legyük naivak, Ő viszont ebből játékot űz. És hallottam már sok más sztorit is. Nem hiába van egy-egy srácnak csak lánytól ajánlása, illetve fordítva. Végül is fiatalok utazgatnak a nagyvilágban, miért is ne jöhetne ez a képbe, de én naivan azt gondolom továbbra is, hogy a dolog lényege nem erről szól. Persze kaptam már én is kétes ajánlatokat, főleg araboktól:) Van, aki azt hiszi ez egy randivonal, de az ilyeneket lehet jelenteni és ki is zárják a rendszerből.

- Hogy adhatod oda idegeneknek a kulcsot?! Hát magam dolga megkönnyítése miatt is, de odaadom. Ahogy az angol mondaná so far so good, szóval rossz tapasztalatom még nem volt...le is kopogtam. Vannak akik nem adják oda a kulcsot, ez esetben, aki megszáll náluk, annak reggel el kell hagynia a lakást a szállásadóval és este csak vele együtt térhet vissza. Ez nekem macerás, mert akkor alkalmazkodnom kéne, úgyhogy odaadom a kulcsot.

- Aztán ha mindent elmagyarázok, van aki elfogadja, de szerintem mélyen van, aki továbbra is totál hülyének néz. Van aki nem is olyan mélyen. Hallottam én már olyat is barát szájából, hogy Őt nem érdeklik a külföldiek, nem akar velük beszélgetni, nem akar velük barátkozni, és hogy én még le is fekszem némelyikkel, az végképp érthetetlen :D

Hogy működik ez az én agyamban? 
Abból kell kiindulni, hogy nem tekintem őket idegeneknek, olyan mintha egy ismerősöd megkérne, hogy hadd szálljon meg nálad egy haverja. A havert ugyan nem ismered, de az ismerősben megbízol, ezért igent mondasz. 

A lényeg, hogyha valaki megszállt nálad, akkor adsz róla referenciát és Ő is rólad. A következő már ezt olvasva dönti el, hogy fogad-e vagy akar-e hozzád menni megszállni. Szóval ha megvan az első referencia, onnantól beindul a gépezet.

Az én első referenciám, rögtön három volt, mert 3 szuperédes 20 éves délkoreai lány szállt meg nálam. Onnantól kezdve nekem nem volt gond, hozzám jöttek az emberek. Meg azt mondják, hogy egy lányban amúgy is alapból nagyobb a bizalom.

Én egyszer fogadtam valakit referencia nélkül, de valahogy látszott a fején, hogy rendes gyerek, és tényleg az is volt, volt utána nálam még egyszer. Azóta viszont tartom magam ahhoz, hogy referencia nélkül nem fogadok senkit.

Én viszont még nem szálltam meg senkinél, ez is érdekes, de valahogy még nem vitt rá a lélek. Ha én nyaraló üzemmódban vagyok, akkor nem nagyon van kedvem kerülgetni senkit és alkalmazkodni. De biztos lesz majd olyan egyszer, amikor túl lépek ezen:) Utóbbi időben koncepciózusan olyan országból való embereket fogadok, ahol még nem jártam, de egyszer majd szívesen mennék. Pl. előszeretettel fogadok dél-amerikai embereket:)

Amit én nagyon szeretek az egészben:

- látni a saját városomat mások szemén keresztül. Ismét elkezdtem turista lenni Budapesten, és ez jó. Rácsodálkozok helyekre, és sokszor újra szerelmes leszek a városba szimplán csak látva, ahogy leesik az álluk a Gellért hegy tetején a kivilágított város láttán.

- ha nem is szállok meg senkinél, akkor is összekapcsol a helyiekkel, vagy más utazókkal. Thaiföldön egy hetet így nyomtam végig "egyedül". Miután Rami hazament, maradt egy hét egyedül, de még el sem indultam Thaiföldre, már meg volt beszélve egy-két emberrel, hogy ott tali. Így lógtam egy Laura nevű angol lánnyal meg az Ő török és thai barátaival 2 napot, és így kerültem el tuti helyi helyekre. Később Laura is volt nálam pár napot Pesten. Laura után egy maláj lánnyal városnéztem, illetve utaztunk el Bangkok környékére. És még egy napra az olasz is befigyelt, akivel 5 perc után hatalmas cimbik voltunk, és mind a mai napig röhögök azon, ahogy 10 perc ismeretség után jön ki a próbafülkéből, hogy akkor nekem melyik ing tetszik jobban rajta :)

- mások történetei. Laura, aki kb 23 éves,de már ezer országban járt, pl Magyarországon is pár hónapot, mert kihasznál minden ösztöndíj lehetőséget, és épp Vietnamból tért haza önkéntes melóból, ahol gyerekeket tanított angolra. Azóta megint ezt csinálja, csak most Észak-Thaiföldön. Amúgy anyukája német, és az apukájával Afrikában találkoztak. 

August, a maláj lány, akit nem így hívnak, de az igazi neve túl hosszú és bonyi, ezért csak Augusztusnak hívatja magát, mert abban a hónapban született. Neki meghalt az anyukája, apukája eldobta, és örökbe fogadta őt egy amerikai zsidó, miközben August muszlin. Szinte sosem utazik, pl. Amerikában sosem járt, ahogy érzékeltem számára az utazást mások vendégül látása jelenti, rajtuk keresztül utazik. Thaiföldön sem csinált volna semmit, ha én nem ráncigálom ide-oda. Azóta mégis férjhez ment egy ausztrálhoz és odaköltözött. És sok más sztori.

- hogy kicsi a világ. Végre elértünk a poszt címéhez:) Jó hosszú kis poszt lett egy sztori miatt:) 

Ebből a legjobb egyelőre, ami velem történt, de a többi utazótól is hallok mókásakat. Múlt héten is járt nálam 2 argentin srác, ők is mesélték, hogy ugyanabba a 2 lányba botlottak Bécs utcáin, akikkel egy kompon találkoztak egy görög szigeten és volt még több hasonló sztorijuk. 

Az én történetem Jason, akit referencia nélkül fogadtam elsőre, aztán tavaly nyáron jött másodjára is a perui haverjával. Jason eredetileg ausztrál, de Kanadában él 13 éve, akkor épp Erasmus diák volt Hollandiában. Szóval épp itt voltak nálam, amikor hívott Rami, hogy lenne egy ausztrál ismerősük, Robin, aki jön a Szigetre, de előtte megszállhatna-e nálam pár napot. Mondtam egye fene, kicsit tömegszállás, de jöjjön.

Sráccal leültünk vacsizni, amikor megérkezett, és mondom neki, hogy van már nálam egy Jason nevű gyerek, Ő is ausztrál amúgy, bár Kanadában lakik. Mondja milyen érdekes, ő is ismer egy Jasont, aki ausztrál, Kanadában él, és épp Európában utazgat, node biztos sok más ilyen Jason van. 

Teltek a percek, és mindketten ültünk, hogy azért ez kicsit furcsa, és elkezdtük egyeztetni, h ki mit tud Jasonről. Katona volt? Igen. Tesója Londonban él? Igen. Stb-stb. Egyértelmű lett, hogy mégiscsak ugyanaz a Jason. Küldtem neki rögtön egy smst, hogy a legfurcsább beszélgetésen vagyok túl a másik ausztrállal, és hogy Robin Adalaid-ből mond-e neki valamit. A válasz csak egy káromkodós, nincs az isten volt! :) Szóval ja, gyerekkori barátok, akik nem látták egymást 13 éve, nálam találkoznak Budapesten. Azért erre se sok esély volt:)

Biztos van még csomó dolog, amit tudnék írni, de érzem, hogy ezt kicsit bő lére eresztettem.

A lényeg, hogy eddig pozitív a hozadéka. Persze én is találkoztam már egy-két furcsa emberrel. Volt, akivel még csak referenciát sem írtunk egymásnak, pedig itt volt nálam 4 napot. De valahogy iszonyat rossz volt köztünk az energia. Semmi gond nem volt vele, ezért nem is írtam róla rossz referenciát, de egyszerűen nem tudtam elviselni a jelenlétét szegény lánynak, kirakni meg nem akartam.

Tanulságokat vontam le már én is. 
Pl. nem tekintem magam hotelnak, azaz csak néha fogadok embert, amikor kedvem van vagy amikor nagyon szimpi. Hallottam olyanokról, akik megállás nélkül szállásolnak el másokat, totál agyrém! 
Igyekszem nem fogadni fiatalkákat, akiknek tényleg az ingyenszálláson van a hangsúly és hozzák a zacskóslevest magukkal. Nekem ez nem élmény. Az idősebbekkel az a jó, hogy számukra is inkább az a lényeg, mint nekem, hogy legyen valaki aki körbemutogatja őket, és ez nekem is élmény, mert akkor akár együtt is be lehet ülni inni-enni. Illetve lássuk be, a beszédtéma is több :) Sokszor már eleve van szállásuk, csak olyan bogarasak lehetnek mint én:) De attól még akarnak lógni valami helyivel, mint Sahar a perzsa lány svájcból, akivel már azt tervezzük, h együtt megyünk jövőre Kubába; vagy a francia házaspár, akik a Riviéra mellett laknak :)